Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Šimrak; Johannes: De relationibus Slavorum Meridionalium cum Sancta Romana Sede Apostolica saeculis XVII. et XVIII. Ism. Galla Ferenc 921

928 TÖRTÉNETI IRODALOM-bek, püspökei vezetése alatt állott. A XVII. század első évtizedeiben működő főpapját, Vratanja Simeont a korinthusi orthodox érsek szentelte fel 1607-ben és reábízta a magyarországi, horvátországi és szlavóniai uszkokok kormányzását. Ezen megbízást később János ipeki patriarka „universorum Servianorum et Bulgarorum patriarcha" több metropolitával együtt megerősítette. Érdekes, hogy az okiratot aláíró főpapok csaknem mind magyar hódoltsági területekről valók. Sylvester, metropolita Rasziensis, Ananias metrop. Novoberdensis, Joachim, metrop. Belgradiensis et Syrmiensis, Sophronias, metrop. Studienicensis, Mardarius, metrop. Segediensis, Neophitus, metrop. Temesvariensis, Beszarion, episcopus Bechkerekensis. 1609-ben Dubrovich Márton, a gráci kollégium tanítványa, ki maga is orthodox szülőktől származott, a vlachok közé megy s alig két évi apostolokodás után Simeont megnyeri az uniónak, aki V. Pál pápától új joghatóságot kap. A püspök élete utolsó lehelletéig hűségesen megmaradt a római egyház kötelekében. Amidőn aggkora miatt képtelen volt a főpásztori teendők végzésére, különféle tervek merültek fel a helyzet javítására és az unió fenntartására. A zágrábi püspök, ki rossz szemmel nézte, hogy egyházmegyéje területén más, is gyakoroljon főpapi joghatóságot és nem bízott az uszkokok uniójának tartósságában, arra törekedett, hogy az új püspökséget megszüntesse s az uszkokokat beleolvassza egyházmegyéjébe és a római rítusba. Ez a törekvés azonban, melyet iitódai is magukévá tettek, Róma bölcs mérlegelésén meghiusult. A kongregáció döntésére befolyással volt a bécsi udvar is, mely a kérdést elsősorban katonai szempontból értékelte. A török területről menekült s mintegy 9000 családfőt számláló népet ugyanis a határvidék védelmére használta fel a hadvezetőség. Amidőn a püspökség ügye a kongregáció .ülésében szőnyegre került, 1627 nyarán, még más súlyos okok is arra késztették a hadvezetőséget, hogy a határvédelemben kitűnően bevált uszkokok vallási érzékenységét sérteni ne engedje: a békekötés hiányában állandóan félni lehetett a török háborúk felújulásától s Bethlen Gábor váratlan támadásától. Ez utóbbi viselkedése pedig állandóan gyanús volt Rómában is. Már 1625 április 26-án írta a bíboros államtitkár Caraffa nunciusnak, hogy a fejedelem csak az aratás befejeztéig tartja szavát. Amidőn tehát a bécsi udvar arról értesült, hogy a kongregáció a zágrábi püspököt az uszkokok vallási helyzetének megvizsgálására akarja küldeni, minden követ megmozgatott, hogy a kongregáció eme szándékát meghiúsítsa, s már ekkor azt ajánlotta a nunciusnak, hogy egy katholikus érzelmű valach papot tegyenek a munkaképtelenné vált Vratanja helyébe. A Propaganda előbb Rendic Albert ferencrendi szerzetest és samandriai címmel első belgrádi püspököt szándékozott Vrtanja kisegítésére küldeni.