Századok – 1927-1928

Értekezések - KISS ISTVÁN; R.: Trónbetöltés és ducatus az Árpád-korban - 849

TRÓNBETÖI.TÉS ÉS DUCATUS AZ ÁRPÁD-KORBAN-855 halálát a pápának és azt, hogy ő lett László gyámja és törvényes koráig az ország kormányzója. Hogy milyen lelkiismeretesen töltötte be gyámi tisztét, az más kérdés; de megtörtént végre az, hogy a lineális successio az ősi öröklési rend szerint jogosult tag ellenmondása nélkül, sőt nyilvános segédkezésével érvényesült. Eltöl a döntő pillanattól számithatjuk annak diadalát a gyakorlatban. Ezután már komoly formában kötelező erejét nem is vonja kétségbe senki. Tovább is háborognak ugyan a jó magyarok, mint a sóstenger, de ezután e tájról veszélytelen szellők lengedeznek; — másunnan jön a vihar. Endre magatartása az erkölcsi kötelesség és a pápa komoly intelmei ellenére is menekülésre kényszerítette az anyakirálynét és a kis királyt. Magukkal vitték a koronát is, ami az első jel arra, hogy egy koronának a sok közül nagyobb jelentőséget tulajdonítanak. Endre csak László halála után koronáztatta meg magát. Bátran fel lehetett volna vetni vele szemben a méltatlanság kérdését, de nem volt jelen az országban méltóbb praetendens. Megkoronázták tehát a szokásos módon, csupán Imre nevelője és barátja, Bernát spalatói érsek tüntetett távollétével.1 Az uralomravágyó Endre boldogságát tetézte az, hogy felesége anyai örömöknek nézett elébe. Meg sem várta, hogy elsőszülöttje a napvilágot megpillantsa, már is a pápához folyamodott, hogy rendelje el születendő gyermeke megkoronázását. Mindenesetre szokatlan kérés, mert véletlenül leánya is születhetett volna. Kétségtelen, hogy történelmünk egyik legérdekesebb dokumentuma lenne Endre kérelme, ha teljes szövegében korunkra maradt volna. Tartalmára csak a pápa rendeletéből következtethetünk, aki megparancsolja a főpapoknak és főuraknak, hogy Endre király születendő gyermekének (soboles, proles) esküdjenek hűséget, mit ha elmulasztanának, az esztergomi érsek és váradi püspök átka alá esnek.2 Igen érdekes jelenség, hogy alig szilárdult meg a lineális successio, máris legszélsőségesebb formáját veszi fel: a szoros értelemben vett primogeniturát. Az igaz, 1 Endre meghívta őt is. Mon. Slav. Merid. i. helyén. * A. kiadásokat idézi Potthast. I. k. 229. 1. A közkézen forgó forrásművek közül Katonánál V. k. 38. Fejérnél III/l k. 36. 1.