Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Szabó István: Debrecen 1848–49-ben. Ism. Fekete Nagy Antal 822

822 TÖRTÉNETI IRODALOM. Hárich János: A veszprémvölgyi apácakolostor birtokainak története. (1526—1773.) Pécs, 1928. 8°. 39 1. Érdekes, a szokásostól eltérő tárgyú kis disszertáció. A legrégibb magyar apácakolostor birtokainak történetét mondja el, azt, hogy hogyan jutottak a veszprémvölgyi apácák birtokaikhoz, hogyan igyekeztek azokat megtartani akkor is, amikor a veszprémvölgyi kolostort a török előnyomulása következtében el kellett hagyniok, hogyan jutottak a lassan kihalt apácák birtokai a győri jezsuita-kollégium kezére és milyen viszontagságokon mentek át, míg végül a jezsuita-rend feloszlatása következtében a tanulmányi alap részévé váltak, hogy tovább is anyagi erőt nyújtsanak annak a magyar kultúrának a fejlesztésére, amelyet már majdnem nyolc évszázadon át szolgáltak. Sokat lehet tanulni ebből a kis értekezésből. Mindenekelőtt azt, hogy doktori értekezés számára kiválóan alkalmas az ilyen, látszólag jelentéktelennek látszó kis téma, különösen, ha az helytörténeti vonatkozású. Sok olyan adalékot, jellemző vonást hoz felszínre, ami átfogó kérdések kutatójának figyelmét kikerüli, és saját kis körének viszonyait sokkal határozotabban, biztosabban és élesebben tudja bemutatni, mint azt generális tárggyal foglalkozó tehetné. Kár, hogy adatait — amelyeket különben az Országos Levéltár jesuiticaiban együtt talált, — nem tudta a szerző eléggé felhasználni. Erre vall például az, hogy anyagának egy részét „A veszprémvölgyi apácák birtokaira vonatkozó pörös ügyek" címmel mintegy függelékül csatolja a dolgozat végére, holott a XVIII. századi birtokviszonyok nagyon plasztikus képét állíthatta volna az olvasó elé, ha ezeket az adalékokat a dolgozat törzsébe szervesen beilleszti és megfelelő leg felhasználja. Többet vártunk e kis munkából a mezőgazdaság történetére vonatkozólag is. Kár végül, hogy Hárich az anyaggyűjtésnél az illetékes vármegyék levéltárait figyelmen kívül hagyta. A dolgozat mindazonáltal érdekes, s tekintve, hogy majdnem úttörő, említett fogyatékosságai nem eshetnek súlyos elbírálás alá, hiszen az úttörő hibáiból tanulnak kő vetői. Reméljük, hogy lesznek követői. Pleidell Ambrus. Szabó István: Debrecen 1848—1849-ben. A debreceni m. kir. Tisza István Tudományegyetem történeti szemináriumának közleményei. Debrecen, 1928. 66 1. A nemzeti függetlenségi törekvés harcának bő irodalma ismét gazdagabb lett ezzel a füzettel, aminek jelentőségét fokozza, hogy annak a városnak történetét ismerteti a szabadságharc korából, amelynek szereplése — mint ideiglenes kormányszékhelynek — az ország fővárosa után legjelentősebb volt.