Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Divald Kornél: Magyarország művészeti emlékei. Ism. P. 801

Történeti irodalom. Divald Kornél: Magyarország művészeti emlékei. Budapest, 1927. Kiadja a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Nagy 8°. 256. 1. Címe alapján ítélve, olyannak várhatpók e könyvet, mint például Georg Deliio példaszerű Handbuch der deutschen Kunstdenkmäler-je, vagy legújabban Josef Weingartner munkája, Die Kunstdenkmäler Südtirols: az ingatlan és ingó műemlékek topográfiái sorrendben felvett, szigorúan csak az adottságokra és feltétlenül hiteles meghatározásokra szorítkozó lajstroma. Bármely égető szükség lenne is művészeti kultúránk emlékeinek a lehetőségig teljes, megbízható összeállítására, Divaldnak ebben a könyvében sem ezt kapjuk. Néhány oldal felütése meggyőz arról, hogy a nagyérdemű szerzőnek ugyancsak a mult esztendőben, a Szent István Könyvek sorozatában megjelent, Magyar művészettörténet c. munkájának átfogalmazásával, bővített és gazdagabban illusztrált kiadásával van dolgunk. Nem inventáriumot kapunk tehát, hanem történetírást. Maga a szerző bír leginkább tudatával annak, hogy a hazai művészet múltjában sok még a probléma és nem egy ponton teljesen hiányzanak az előtanulmányok. Lelkiismeretes kutató tehát ezidőszerint nem gondolhat arra, hogy végs,ő szintézist adjon. De számot adni arról a képről, mely az eddig ismert emlékekből és az összegyűjtött adalokból már kialakult, megrajzolni azokat a kereteket, melyekbe a jövő kutatások eredményei beilleszthetők lesznek s rámutatni a megoldandó kérdésekre — ez, igenis, elsőrendű szükség volt s ez Divald Kornél két legutóbbi, összefoglaló munkájának minden elismerésre méltó érdeme. Az őskori, római és népvándorláskori előzmények rövidre fogott ismertetésének jut az első fejezet; teljes joggal, mert „egyre nyilvánvalóbb, hogy a népvándorláskori művészetnek az antik romjain fakadó művészet fejlődésében, ennek irányításában számottevő szerepe volt." Ezt követi az Árpád-kori székesegyházakat és a XI. századbeli királyi monostor-templomokat tárgyaló rész. Itt és a „Román és átmeneti stílű templomok a XII—XIII. századból" c. III. fejezet között természetesen nem lehetett éles határvonalat vonni. Annál zártabb egész a csúcsíves stílű építészetünk emlékeit összefoglaló gazdag részlet. Legtöbb anyagot azonban a szerző művének két következő fejezetében zsúfolt Századok, 1928. VII—VIII. füzet. 51