Századok – 1927-1928

Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: András herceg tragédiája és a nápolyi udvar - 766

ANDRÁS HERCEG TRAGÉDIÁJA ÉS A NÁPOLYI UDVAIi. 795 kérték, hogy vizslákkal, sólymokkal menjenek vadászni.1 Egész nap ortei földön vadásztak s estére Aversáha tértek vissza, hol lakoma zárta be a vadászatot. A királyi pár nem a kastélyban szállt meg — azt a kíséretnek engedték át —, hanem a falakon kívül fekvő San Pietro à Maiella kolostorban, melyet máskor is használtak a királyi család szállásául. A királyi pár körül csak a szolgálattevő személyzet maradt. A megegyezés érteimében éjjel a teremőr, Thommaso Pace, kopog a király hálószobájának ajtaján* s közli, hogy Nápolyból fontos hírek érkeztek, melyeket azonnal tudatni kell. András neje biztatására kiment.3 A király és a királyné szobája egy loggiaval volt elválasztva attól a teremtől, melyet fogadásra és tanácskozásra használtak. Ide csalta az ajtónálló a királyt. Már a sötét loggia alatt a nyakába dobta a hatalmas termetű Bertrando d'Artus a selyem lassot, míg a többieknek, Carlo d'Artusnak, Gasso Dynisiaconak, a Lagonessáknak, Pace úr két fiának, Jacopo Capanonak, Niccoló Milazzanonak le kellett a királyt fogniok. Azonban az erős ifjú a kétségbeeséstől fokozott erővel küzdött gyilkosaival, segítségért kiabált és közben folyton húzódott vissza szobája felé, hogy fegyvert vegyen magához. El is jutott az ajtóig, de közben Niccoló Milazzano, vagy a királyné komornája bezárta mögötte az ajtót s nem tudott bejutni. Mivel a többi ajtó is zárva volt, a túlerővel küzdő király, ki már fáradt is volt, sehol sem talált menedéket. A nagy kiabálás megzavarta az orgyilkosokat, úgy vélték, hogy lódobogást hallanak s féltek, hogy a magyarok neszét vették a dolognak és jönnek uruk megmentésére, ezért már-már elengedték a herceget, mikor Bertrand, „ki bűnösebbnek érezte magát másoknál",4 még egyszer rávetette magát Andrásra, a többiek segítségével földrerántotta, ott összerugdosták és a hurkot nyakára szorítva, a kertre nyíló erkély rácsára akasztották, majd a holttestet a kertbe dobták és az ajtót nyitva hagyva 1 Valószínűleg szept. 12-én ment ki a királyi udvar Aversába, mert Johanna szept. 12-én még Nápolyban ad ki oklevelet, 13-áról már Aversából keltezi az oklevelet. Reg. Ang. V. ,351. f. 272. és f. 267. 2 Baluzius szerint teljesült a közmondás: Nulla peior pestis, quam familiaris inimicus. Vitae paparum Avenionensium. Nouvelle ed. par. G. Mollat. 1914. I. k. 244. 1. 3 Villani G. 1. XII. c. 51. 4 Chron. di Parthenope. Bibi. Vat. Ms. Ottob. 294«. sz. 79.1.