Századok – 1927-1928

Értekezések - KISS ISTVÁN; R.: Trónbetöltés és ducatus az Árpád-korban - 733

764 miskolczy istván. felől a sok trónviszály miatt, hogy azt mindenki ismerte. Nem kellett tehát ügyvédi rabulisztika és novumok feltalálása. hogy Mánuel a magyar ügyekbe beavatkozhassék. Azt, hogy helyt nem álló érveket használt fel, nem lehet állítani. Ha ő ITI. Istvánnak annyira ellensége lett volna, hogy vele szemben az eszközökben nem válogat, akkor IT. István után bátran követelhette volna a trónt III. Béla részére, azonban ő ebben az esetben is azt kívánta és vívta ki, ami az ősi rendnek megfelelt: a ducatust. Ezekután Kinnamos hitelére csak annyi megjegyzést, hogy ő, bár öt helyen is ír a magyar trónöröklési rendről, apróságokban, idegen előtt könnyen összetéveszthető nevekben téved, de a lényegben nem. Abban meg éppen komoly, igazságra törekvő történetírónak tűnik fel, amit kortársairól ír. Még azt is bevallja, hogy nem tudja, hogy Géza király miért gyűlölte öccseit! Mindig jellemző egy történetíróra, ha kimondja azt a szót, hogy nem tudom. Tényleg azt, amit tud, ami Géza fia és öccsei között történt, oly híven adja elő, hogy azt korrigálni semmiben sem lehet. Éppen azért el kell fogadnunk azon érdekes adatát is, hogy a trónörököst uram-nak nevezték. A felsorolt és kritikailag tisztázni megkísérlett esetekből kiderül, hogy az ősi öröklési rend a successio gradualis volt, amely mindig érvényesült, ha erőszakkal érvényesülését meg nem akadályozták, de még az erőszakkal szemben is mindig ellenállást tanúsított, öröklési rend lévén — ezzel szemben, mint bármely jogrenddel szemben! —, érvényesülhetett erőszak, de már lényege kizárja azt, hogy akár választás, akár az uralkodó kijelölési joga ezzel megférhetett volna. Bartoniek értekezésének egyik nagy hibája, hogy a király utódkijelölési jogát megállapítja. Pontosan megszabott öröklési rend mellett ilyen joga a királynak csak akkor lehetett, ha a család egyedül élő tagja volt; ennyit a régi magisterek is tudtak. Kálmán erőszakkal kikényszerített esküvel mondatta le Álmost a ducatusról, II. Géza már a család jogosult tagjainak (vagy egyik tagjának) hozzájárulásával, tehát a jogi formák lehető megtartásával próbálkozik. Nem helyes Bartoniek azon megjegyzése sem, hogy a törvényes uralkodáshoz szükséges volt a nép consensusa; a magyar király uralkodásának törvényes jellegét