Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Szirbik Miklós: Makó városának közönséges és az abban levő reformata ekklésiának különös leírása. Ism. Pleidell Ambrus 65

•80 TÖRTÉNETI IRODALOM. lehetett volna nagyon szép településtörténeti munkát írni. Nagyobb baj az, hogy szerző Reizner munkája alapján nem településtörténetet írt, hanem, mint már mondtuk, azt egyszerűen, változtatás nélkül kivonatolta; forrásai között Reizner és Borovszky művein kívül más történeti munkát nem említ, s meg vagyunk győződve, hogy — legalább tárgyával kapcsolatban — mást nem is olvasott. Ez az oka annak, hogy nem mondhatjuk sikerültnek a \ munka településtörténetének második részét sem, amelyben Makó régi topográfiáját igyekszik rekonstruálni. Nem mondhatjuk sikerültnek, annak dacára sem, hogy — úgy látszik — forrásul itt már egykorú térképeket és néhány összeírást is használt. Pedig Makó város történetét - ha nem is lleizner munkája és a szerző által használt néhány térkép alapján, •de azokat itt-ott kiegészítve — aránylag kis fáradsággal, de valamivel több történeti tájékozottsággal, nagyon szépen meg j lehetett volna írni. Makó város egyike azoknak az alföldi városoknak, amelyeknek a határában a középkorban egész csomó virágzó falucska volt, amelyek a török-korban a török ( •dúlás és adózás következtében iigyszólván nyomtalanul eltűntek. Hogy csak a legfontosabbakat említsük, Salamon Ferenc, Karácson Imre, Takáts Sándor munkássága és a meglehetősen szépszámú okmánypublikáció következtében ma már körülbelül tisztán látjuk, milyen súlyosan nehezedett a török adórendszer a hódoltság alá került szegény lakosság vállaira, hogyan mentek tönkre virágzó községek, hogyan dúlták és égették fel a falvakat, mert nem tudták a kívánt adót beszolgáltatni, hogyan szöktek a nyomorult ráják saját falvaikból az adószedők elől a legközelebbi nagyobb helységbe, kincstári városba, vagy vertek sátort és sátorozva legeltették nyájaikat régi otthonuk romjai felett. Ma már ezeket, úgy-ahogy, tisztán látjuk, ismerünk eseteket, hogy így volt, ismerjük a rendszert, hogy ennek kellett a következményének lennie. Ügy látszik, ez történt Makó környékén is, habár Makó nem volt kincstári város a török uralom alatt. Ennek ά kérdésnek a vizsgálata lett volna Bálint Alajosnak egyik főfeladata és igen értékes dolgozattal ajándékozta volna meg a magyar történetírást, ha Makó településtörténetében is kimutatja ezt a momentumot, ha módosulva is és annak dacára, hogy Makó a török korban nem volt a kincstár birtoka. Makó város kialakulásának másik igen fontos tényezője a Maros volt, a legrakoncátlanabb magyar folyóknak egyike. "Sejtette ezt a szerző is, hiszen aránylag sokáig foglalkozik vele, anélkül azonban, hogy magára a településre iryakorolt "hatását kifejtette volna. Pedig a Maros — úgy látszik — nagy szerepet játszott a makóiak életében. Része van abban, hogy Makó határában a XVIIÏ. században, XIX. század elején alig· volt erdő, ami kevés fa volt, az is inkább puhafa volt, ellen-