Századok – 1927-1928

Értekezések - KISS ISTVÁN; R.: Trónbetöltés és ducatus az Árpád-korban - 733

746 miskolczy istván. Endre Bélának, a trón közvetlen örökösének, jogai biztosítására átengedte az ország egyharmad részét: az ú. n. ducatust. A Képes krónika úgy tudja, hogy ez volt az ország első felosztása és ez lett a viszályok és bajok veteményes kertje. Ebben alaposan téved a krónika, inert miként a hercegek között létrejött megállapodás is az ősi öröklési rendet állította vissza, a ducatus intézménye sem volt új keletű. Hogy a fejedelmek korában a trón örökösét inegtisztelték-e azzal, hogy az ország egy részének élére állították, nem tudjuk, valamint azt sem, hogy Imre és Péter forrásainkban emlegetett ducatusa milyen természetű volt; de arra már határozott adatunk van, hogy Péter uralkodásának első felében az ország egy részét, mint ducatust, Aba Sámuel kormányozta3 és mikor a német császár Aba Sámuel elűzésére az első hadjáratot vezette, de az országlakók kérésére Pétert mégsem ültette trónra (1042), a kíséretében lévő Endre hercegnek átadatta az ország egy részét.2 Miként a ducatus nem új dolog, az sem igaz, hogy ez hintette el a viszály magvait, hanem az, hogy Endre és néhány utóda nem respektálta a kötést, a régi jogrend szentségét, mert amint találóbban írja ugyanazon Képes Krónika carnalis amor et consanguineitatis affectio sólet impedire veritatem. Ez tulajdonképen az Árpád-kori trónviszályok kulcsa. A királyok idegen példára (jobbára német és pápai hűbéres országok példájára) idegen származású feleségük és híveik unszolására és atyai szeretetükből kifolyólag is az ősi öröklési rend felforgatása árán még 1 Az elsőrendű források után, azoknak legtöbbször szószerinti felhasználásával dolgozó Aventinus írja Annales Boiorum e. munkájában, hogy Péter elűzetése után békére akarta bírni Aba Sámuelt és neki többek között ígérte: „se dueatum, quem superioribus annis tenuerat, concedere, modo regis nomen inane abdicet. Omnia largiturum, quae petiverit praeter diadema et s.ceptrum, — regni insignia — promittit. Aba azonban nem bízott az ígéretek őszinteségében. 1710. évi lipcsei kiadás. 2 Az Annales Altahenees szerint kilenc város volt e területen. Hannoveri, 1871. kiadás, 32. 1. Erről megemlékezik Avenlinus (4Í)S. 1.) és Hermannus Contractus is.