Századok – 1927-1928

Értekezések - KISS ISTVÁN; R.: Trónbetöltés és ducatus az Árpád-korban - 733

Trónbetöltés és ducatus az Árpád-korban. (I. közlemény.) A trónbetöltés Árpád-kori történelmünk elsőrendű ható tényezője volt. Sok visszavonás, viszály magva, sok vérontás és gazdasági pusztulás okozója, de van egy üdvös eredménye: semmi sem hatott annyira arra, hogy az eredetileg abszolút királyi hatalom korlátlanul ne érvényesülhessen, mint az, hogy a királyoknak örökös engedményekkel kellett párthíveiket hűségre késztetniök. Bár történetírásunk nem méltatta, sőt észre sem vette e i'ontos momentumot, mégis oly nagy figyelmet i'ordított e kérdés tanulmányozására, amilyent nálunk csak kevésbbé fontos kérdések szoktak megérdemelni. Ennek az az oka, hogy a történetírók között nagy nézeteltérések merültek fel a tekintetben, hogy milyen jog alapján töltötték be a trónt az Árpád-korban. iSiem lehet elképzelni a trónbetöltésnek oly variációját, amely mellett dicséretes vakmerőséggel lándzsát nem tört egy egy nekihevült tudósunk. A nagy zűrzavarban van valami rendszer. A formalizmusra oly sokat adó jogászok a fűzfába ojtott alma analógiájára (melyet a legjelesebb pomológusok is a mesék országába utalnak), megkoncipiálták az örökösödésbe ojtott választás elméletét, és ehhez általában ma is ragaszkodnak. A vérbeli hisztorikusok közül ízlése és tanulmányai szerint egyik török, másik szláv, a harmadik nyugati analógia után indult, és koraszülött meggyőződése igazolására az egyik adatot kiemelte, a másikat lebecsülte, vagy tekintetbe se vette. Ε kényelmes módszer végre Domanovszky Sándort arra indította, hogy a kérdés tárgyalása során az első józan kritikai hangot megpendítse: minden esetet külön, komolyan kell tanulmányozni. Talán az ő intelmének köszönhető, hogy Bartoniek Emma a Századok mult évi 9—10. számában oly komoly értekezést írt, amilyen ezideig e tárgyban nem jelent meg.