Századok – 1927-1928

Értekezések - LUKINICH IMRE: Dürer Albert származása 721

730 ll'kinich imre. ként találjuk felemlítve. 1400-ban említve van: nobilis vir Petrus filius Stepliani de Harka, civis de Sopprunio, 1490-ben pedig: nobilis Valentinus Alfewldy, civis Soproniensis.1 Ismeretes továbbá I. Károlynak 1331-ből való azon okirata is, melyben Péter ötvös Szepes megye alispánjaként és a szepesi vár várnagyaként van felemlítve,2 ami teliát azt igazolja, hogy egy nemes városi polgár, sőt polgári mivoltából természetszerűleg következőleg, valamely céhnek tagja is lehetett, anélkül, hogy nemesi jogainak tényleges gyakorlásáról le kellett volna mondania. Felemlíthetjük, hogy 1575 május 26-án a pozsonyi ötvös céh az „edlen und vesten" Sebastian Liebhardtot választotta meg első és az „edlen und vesten" László Schaffaritzot második céhmesternek,3 ami szintén arra mutat, hogy nemes polgárok céhtagok is lehettek. Ε szórványos adatok tanúsága szerint nem látszik lehetetlennek, hogy Dürer Albert nagyatyja gyulai polgárrá lehetett még abban az esetben is, ha nemességét továbbra is meg akarta tartani; még kevésbbé foroghatott fenn akadály e tekintetben akkor, ha a városba települő nemes nemesi jogainak gyakorlásáról kifejezetten vagy hallgatólagosan lemondott. A kolozsvári magyar polgárság 1453-i, többszáz nevet tartalmazó összeírása, a magyarságnak az ipari életben való hatalmas előrenyomulásáról és térfoglalásáról tesz bizonyságot.4

Az összeírás nemcsak azt igazolja, hogy az eredetileg német polgárságú Kolozsvár közéletében a XV. század derekán a magvar iparoselem jelentős szerephez jutott, hanem azt is, hogy a magyarok ekkor máiminden iparágban bőségesen voltak képviselve. Nyilvánvaló, hogy a XV—XVl. század folyamán a magyar városok és nagyközségek céheinek tagjai magyarnyelvű és nemzetiségű iparosokból alakultak meg; ilyen volt pl. a gyulai, debreceni, szegedi, bácsi, váradi és pécsi ötvöscéh. Ugyanezen idő alatt azonban a német céhek tagjai közt is már mind gyakrabban fordulnak elő magyarok ' Házi Jenő: Sopron város tört, I. r. I. k. 35., 47., 264. és VI. k. 75. 1. Mályusz Elemér ism. Századok. 1921-22. 567. 1. 2 Wagner: Analecta Scepusii. I. 131. és Bredetzky S.: Beyträge zur Topographie des Königreichs Ungern. Wien, 1805. IV. 62—63. 11. 3 Mi ha lik József: Háromszáz év a pozsonyi ötvösség történetéből. Múzeumi és Könyvtári Értesítő. V. (1911) 105. és 107. 11. 4 Kiadta Szabó Károly. Történelmi Tár. 1882.