Századok – 1927-1928

Értekezések - LUKINICH IMRE: Dürer Albert származása 721

728 ll'kinich imre. és helyzete sem egyezik az 1490-i s az 1523-i címerrajzban, s végül a sisakdíszként alkalmazott szerecsen-törzs alakja és elhelyezkedése is különböző a két címerrajzban. Még ha megengedjük is, liogy e változatok nem érintik a lényeget, mégis alig képzelhető el, hogy egy inár használatban lévő ősi családi címer egy emberöltő alatt ilyen változatokat mutathasson. Ha Dürer Albert magyarországi ősei tényleg használtak már címert, akkor feltehető, hogy ahhoz, mint nemesi származásuk jelvényéhez, az új hazában is ragaszkodtak, s kegyeletből bizonyára óvakodtak volna azon változtatásokat eszközölni, még ha az eredeti címer rajza egyébként nem is felelt volna meg a művész folyton fejlődő és tisztuló ízlésének. Hiszen ismeretes, hogy az egyes családok még abban az esetben is ragaszkodtak az ősi címer változatlan alakjához, ha azok eredetileg gúnycímerek voltak, s a címszerző őst nem tüntették fel kedvező színben. Erre való tekintettel az ismert Dürer-címereken ismételten előforduló alakítások alapján arra kell gondolnunk, hogy a jelen esetben tulajdonképen nem egy ősi családi címer megváltoztatásáról, hanem egy Diirer Albert, esetleg atyja által tervezett névmagyarázó vagy beszélő művészjelvény megszerkesztéséről, illetőleg időnként történő módosításáról van szó, amiben a kor szokását követték. így pl. Couteau párizsi nyomdász (1492—1530) késeket, Le Noir párizsi könyvnyomdász (1489—1520) szerecseneket, De la Porte párizsi nyomdász (1524—28) egy kaput, Lecoq trovesi könyvnyomdász (1509—-1530) kakast, Le Moulin roueni nyomdász (1519) malmot stb. használtak névmagyarázó jelvényképen.1 Ezek némelyike szabályszerű címeralakot mutat. Azt hisszük, hogy ebbe a kategóriába kell sorolni az ú. n. Dürer-címereket is, éppen az azokon megállapítható változtatások alapján, amelyek alig egy nemzedék alatt történtek. Természetesen az a feltevés, hogy a Diirer-családnak nem volt ősi családi címere, nem érinti az ő magyar nemesi származásukat, amelyet — mint láttuk — elsősorban a Familienchronik adatai emlegetnek. Nem lehetetlen ugyan az Ajtós községben a középkor folyamán birtokos Ajtósiakkal való vérségi kapcsolatuk sem, amit főleg Haan vitat,2 a rendelkezésünkre álló okleveles ada-1 V. ö. Silvestre: Marques Typographiques. Paris, 1868. 1—2. k.; a fenti példákat innen vettük. 2 Dürer Albert családi nevéről. 25. s köv. 11.