Századok – 1927-1928

Értekezések - ECKHARDT SÁNDOR: A pannóniai hún történet keletkezése - 605

A PANNÓNIAI HŰN' TÖK VÉNET KELETKEZÉSE. 613 Kézai tehát Szent Mártonhoz csinál egy pogány Macrinust, Pannonhalmának, a kereszténység magyar központjának pedig kieszel egy elődöt, egy pogány műveltséggel virágzó Sabariát, melynek lakói, mint Szent Márton, Páviába vándoroltak. Erre indíthatta talán a Pannonhalma melletti római romok, az állítólagos Sicca Sabaria látása is. Azonban nem magyaráztunk meg mindent. Miért tetrarcha Macrinus? Hogy jut ehhez a különös címhez? A ritka tetrarcha szónak és címnek egy igen népszerű előfordulása van: az Üjtestamentumban. Lukácsnál (TIL 4.) olvassuk, hogy Heródes és testvére ezt a címet viselik: „tetrarcha autem Galileae Herode, Phillippo autem fratre eins tetrarcha Ituraeae, et Trachonitidis regionis, et Lysania Abilinae tetrarcha ..." De ez a szentírási szöveg még nem magyarázza meg, miért lett Macrinus is tetrarcha? Hogy erre a kérdésre megfelelhessünk, előbb Kézainak még egy mondatát kell idéznünk. Mikor a longobárdok-lakta Sabaria dicséretét elmondta, ezt teszi hozzá: „Quam quidem Archelaus Rex1 primitus devastavit, sed postea per Hunos de Pannónia expelluntur (t. i. a longobárdok)." Természetesen a történelem semmiféle Archelaus gót királyról nem tud, aki Sabariát ostromolta. vagy egyáltalán a longobárdokat háborgatta volna. Ellenben a középkor legnépszerűbb és legtekintélyesebb chronologiája, a Szent Jeromos-féle Eusebius ezt írja (a. D. 7.): „ín Herodis locum filius eius Archelaus ab Aligusto substituitur et Tetrarcha,e hunt quattuor fratres eius; Heródes Antipater Lysias et Philippus." És a 35. évnél : „Archelaus nono anno regni sui in Viennam urbem Galliae relegatur." Lejebb, a 220. évnél viszont ezt találjuk: „Macrinus prefecturam pretorii gerens: imperátor factus... Macrinus occiditur in Ar eh daiâa.u2 Viszont Orosiusnál, kire Kézai az előszavában hivatkozik, s kit valami epitomatoránál olvasott, megtaláljuk 1 Kézirati var. Rex Gothorum Archelaus. 5 A fenti szövegek így a régebbi Eusebius-kiadásokban találhatók meg (1512, II. Stephanus; 1569. Basel), melyek még kritikai apparatus nélkül készültek; ugyanazok a szövegek ezek, amiket a középkor is olvasott. Az 1864-i Schöne-fele kiadásban ethnarca áll tetracha helyett. Különben Prosper Tiro (Cron. Min. I, 408) és a Chronica Gallica (Ohron. Min. T. 638), kik Hieronymust kompilálják, tetrarchát írnak.