Századok – 1927-1928

Értekezések - GRÓF KLEBELSBERG KUNO: Elnöki megnyitó 593

ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉD. 595 Nem tartozom ahhoz az iskolához, amely a politikai ellenfélről mindig rosszhiszeműséget tételez fel és ehhez képest bárminő éles elméleti és gyakorlati ellentétbea is állok a marxista szociáldemokráciával, mégis készség­gel elismerem, hogy a szocialisták soraiban nagy szám­mal vannak meggyőződéses idealisták, kik a marxizmus állam- és közgazdaságtanának alkalmazásától az emberi­ség sorsának jobbrafordulását várták és e szerintük bol­dogabb kor eljöveteleért agitáltak, küzdöttek, esetleg­szenvedtek is. Minő borzasztó kiábrándulást hozhat ezeknek a jóhiszemű marxistáknak az orosz kommuniz­mus szemlélete! Hiszen a szocialisták már azért is fel­zúdultak, ha valamelyik május elsején egy-egy rendőr egy elvtársat megkardlapozott, egy másik elvtársat szo­cialista izgatásért td ítéltek, stb. És most annak a jó­hiszemű szocialista idealistának azt kell látnia, hogy Oroszországban százezrével mészárolják le az embere­ket, a titkos rendőrség, a cseka feljelentései alapján, gyanúkra támaszkodva, rendes bírói eljárás nélkül, — hogy gondolat-, szólás- és tanszabadságról még csak szó sem lehet és hogy a rengeteg brutalitás, vér és áldozat ellenére is a nagy Oroszország csak hanyatlik, a gazda­gok elszegényedtek és a szegények nem lettek gazda­gabbá s így az egész kísérletből nem jön ki semmi. Én azt hiszem, hogy a legnagyobb csapás, ami egy maga­sabbrendű szellemi életet élő embert érhet, ha össze­omlik, ha célszerűtlennek vagy éppen ártalmasnak bizo­nyul az, amitől az illető nemzete vagy éppen az emberi­ség sorsának jobbrafordulását várta. Egyszerre inog meg az ilyen ember bizalma nemcsak egész eszmerend­szerében, hanem saját ítélőképességében is. Ezek nagy lelki tragédiák, amelyekben főleg azok mennek át, akik a politikában apriorisztikus doktrínákkal dolgoznak és nem ismerik a való életet. Az ilyen politikusok rendsze­rint legjobban teszik, ha visszavonulnak a közszereplés­től, mert a legkevesebb embernek van meg a lelki rugé­konysága ahhoz, hogy a réginek romjain új politikai 38*

Next

/
Oldalképek
Tartalom