Századok – 1927-1928

Tárca - Karácsonyi János: A megvakított Álmos herceg krónikása 588

tárca. 591 ház alapítólevelének kiállításakor az a királyi kancellár, aki e levelet megpecsételi „Johannes íilius Woth" vala.1 Mivel az eredetiben fennmaradt 1137-i pannonhalmi adománylevélben Bernolt ispán neve Wernolt-nak van írva, a dömösi oklevél Woth személynevét nem tekinthetjük tollhibának, hanem a XII. század közepén szokásos írásmódnak s a W betűt nem p-nek, hanem fenek ejtve ki, fölfedezhetjük benne a régi magyar sűrűn használt Bot vagy Bat személynevet. Ε régi magyar Bottok közül egyik legnevezetesebb az volt, aki Bajától délre monostort épített s azt az ő nevéről sokáig Botmonostorának, később Batmonostorának hívták (most hibásan Bátmonostora).2 Ezek szerint tehát „Johannes filius Woth" Botfia János 1137-ben jegyzője és 1138-ban kancellárja volt II. Bélának s ez ugyanaz a személy, aki a sajómenti ütközet leírásában „Johannes filius Otthonis nótárius regis"-nak nevezi magát. Mivel a dömösi alapítólevél régibb és jobb másolatban maradt ránk, mint Álmos krónikájának a Bécsi Képes Krónikába foglalt részei, el kell fogadnunk, hogy az ő atyját Botnak hívták és a Bécsi Képes Krónika Ottho-alakja csak hibás másolat Woth helyett. Ellenben nem tarthatjuk őt egy személynek a hozóki alapítólevélben említett 1139-ben előforduló „Johannes filius Tybus"-sal. Hiszen éppen azért kellett II. Béla korában a jegyző neve után az atyja nevét is kitenni, mert egyszerre két János jegyző is szolgált a király mellett. Máskor megelégesznek az egyszerű keresztnévvel (pl. Barnabás, Pál stb.). Botfia János pályafutásáról tehát annyit lehet megálla pítani, hogy ő 1132-ben dömösi prépost és királyi jegyző volt, 1137-ben királyi jegyző, 1138-ban királyi kancellár és valamelyik gazdagabb egyház (székesfehérvári, titeli vagy bu dai?) prépostja vala, mert a dömösi prépostot ekkor már Saul nak (magyarosan Sál-nak vagy Sávolynak) írják. Műve, sajnos, nem maradt fenn eredetiben, sőt nem maradt ránk eredeti összefüggésében sem. A Bécsi Képes Krónika írója sok olyant beletoldott, amit Botfia János elhagyott, részint, mert nem tartozott Álmos és II. Béla sorsához, részint, mert az ő idejében és 1135-ben úgyis közismert dolog volt. Viszont a Bécsi Képes Krónika írójának ezeket a tudósításokat bele kellett szúrnia Botfia János müvébe, mert ő nem Álmos és Béla. hanem a magyar nemzet történetét igyekezett megírni. Ezeket szemelőtt tartva, Botfia János művének tartjuk a Bécsi Képes Krónika következő részeit : , A LXV. fejezetből a „Colomanus itaque ... blesus" Hist. H. Fontes II. 2(10—Ol. 1 Knauz: Monumenta eccleeiae Strigoniensis. I. 97. 2 V. ö. Cf-ánki: Magyarország tört. földrajza. II. 189.