Századok – 1927-1928
Tárca - Karácsonyi János: A megvakított Álmos herceg krónikása 588
tárca. 589 De legjobban elárulja magát a szerző a sajómenti ütközet egyik előzményének leírásakor. Ez magyarra fordítva így hangzik: „Az árulók feje volt Tivadar „Symad" neméből, társai voltak Falkos, Tőtös és különösen Sámson, Tamás és Torda ispánok atyja. Ε Sámson azzal hencegett, hogy- ő elmegy Béla király udvarába és őt sok ember előtt gyalázni fogja. Hallván ezt, mindnyájan helyeselték. Maga Borisz is csalfa reménytől rászedetve, előre nagy köszönetet mondott neki és biztatta őt, mert azt hitte, hogy Béla meggyalázása neki országot szerez. A király pedig a Sajó folyó közelében szállott meg és ülvén sátorában az ő főembereivel és vitézeivel együtt, íme Sámson belépett oda s azt mondá a királynak: Te hitvány kutya, mit csinálsz az országgal? Jobb lesz átengedned az uralkodást a te uradnak, Borisznak és te élj a magad monostorában. Az ország főemberei ezen hirtelen felzúdulván, Ottho fia János, a király jegyzője és Symig-i prépost odaszólt Bud ispánnak: Mit várunkl Miért nem fogjuk meg"? De, midőn meg akarták fogni, Sámson gyorsan lóra kapott és elfutott. A főembereknek nem volt kezüknél' a lovuk, mert a közelből csak gyalog jöttek át a tanácsülésre, de mégis nagy kiabálás támadt. Bud ispán egyik katonája hallván a kiáltozást, egy nyergeletlen lóra ugrott és lándzsájával egész a Sajóig üldözte Sámsont. Tivadar és társai hajóra akartak szállni és Sámsont gyorsan átszállítani, de nem jutottak akkorára át. Sámson tehát lovával a folyóba esett és üldözője ott a folyóban szúrta át lándzsájával."1 Sokszor átolvastam már életemben a krónikának ezen eleven leírását s mindig gondoltam, hogy e jelenetet csakis az az „Ottho" fia, János írhatta le, aki ott személyesen jelen volt és Bud ispánra rákiáltott. De mégse merte meddig e véleményemet biztosnak állítani, mert a krónikában az is áll, hogy ez „Ottho" fia János „nótárius regis et prepositus Symegiensis" volt. Ε „prepositus Symigiensis" egyházi hivatal sehogy se illik össze a királyi jegyzőséggel. Ε „Symigiensis" szó, mint tudjuk, a középkorban mindig Somogy megyét, vagy somogymegyeit jelentett. Volt „ecclesia Symigiensis" is, csakhogy annak fejét nem prépostnak? hanem apátnak hívták. Szent László történetéből nagyon jól tudjuk, hogy ő Somogyvárott apátságot alapított s az is maradt az egész 1553-ig, elpusztulásáig.2 Még nagyobb bökkenő volt azonban előttem az, hogy 1135-ben Somogyvárott nem magyar, hanem délfrancia benedekrendiek laktak. Csak 1203-ban tett ezek helyébe Imre király magyarokat.3 A soniogvvári szerzetesek közül tehát 1135-ben 1 Históriáé Hungaricae Fontes Domcstici. Ree. M. Florianus. II. k. 214—15. 2 A pannonhalmi Szent. Benedekrend története. XH/b. k. 149—164. 11. 3 Fejér. Cod. Dip. I. 468. II. 43, 446.
