Századok – 1927-1928
Folyóiratszemle - Hadtörténelmi Közlemények 582
585 történeti irod \lom. várost a szerbek kiürítették s a Dedinje—Vk. Vracar-vonalra vonultak vissza. A 3. hadsereg az elfoglalt Belgrádra támaszkodva megkezdhette előnyomulását Szerbia belseje felé. — Szendrei János: Magyar hadtörténelmi emlékek a külföldi múzeumokban. (IX. közlemény.) A bolognai Museo Civicoról β Marsigli Alajos grófnak ugyancsak Bolognában található irathagyatékáról, magyarországi vár- és ostromrajzairól, továbbá a Plorenc és Milano múzeumaiban található magyar "vonatkozású tárgyakról, emlékekről szól. — „Tárca": llatigay Sándor: Egy honvédtiszt naplójából. Képek a Podlaka előtt 1917 október—novemberben vívott harcokból: élet az állásokban, rohamjárőr-tevékenység, Podlaka elfoglalása, átkelés a Tagliamentón. — „Hadtörténelmi okmánytár": Lukinich Imre: Hunkár Antal emlékiratai. (3. és befejező közlemény.) 1822 óta Hunkár a családi birtokot kezelte, résztvett a megyei életben β a 40-es évek parlamenti mozgalmaiban, tagja volt a folyók rendezése ügyében 1841-ben kiküldött deputációnak. Mint szemtanú szól az 1847/48-i országgyűlés heves küzdelmeiről, a márciusi eseményekről, a bécsi küldöttség útjáról, az új minisztérium megalakulásáról, a rohanó eseményekről. 1848 májusában Veszprém vármegye főispánjává, az osztrák hadak előnyomulásával délvidéki kormánybiztossá, kéeőbb a legfőbb törvényszék bírájává neveztetvén ki, hűségesen szolgálta a kormányt a nemzeti ellenállás megszervezésében. Feljegyzései érdekes adatokat közölnek a forradalmi seregek újoncozásáról, felszereléséről, a szereplő egyénekről a nagy küzdelem folyamán. Az összeomlás után bujdosni kényszerült Hunkár, haditörvényszék elé állíttatott s Komáromban várfogságra vettetett, honnan 1855-ben szabadult β az osztrák'polizei-hatóságok felügyelete alatt maradván, vidékre költözött. — „Hadtörténelmi irodalom": —y: Szekfű Gyula: „Tomori" (megjelent a Napkeletben); Iványi Béla: Halmay Barna: „Az 1526-i mohácsi csata keletkezése és igazi helye". —y: Steier Lajos: „Haynau és Paskievics"; Sz. : „Hadtörténelmi szemelvények a világháborúból (a Magyar Katonai Közlöny melléklete): ismertetések. IV. füzet. Iványi Béla: A tüzérség története Magyarországon. (Negyedik közlemény.) Az ágyúöntéssel kapcsolatban az Orbán mester híres ostromágyújáról szóló forrásokat idézi szerző s az e korbeli robbanó, illetőleg gyújtó lövedékekre tett kitérés után az ágyú alkalmazásáról szól. A lövegek kezdetben csak várharcban s ott is inkább támadó fegyverként, falrontásra voltak sikeresebben felhasználhatók; a tábori hadseregnél ritkán szerepeltek, legfeljebb megnyitották az ütközetet. Éppen ezért tábori tüzérségről a középkorban nem lehet beszélni: szükség esetén a várak vagy városok ágyúi rendeltettek ki eredeti kezelőlegénységükkel a mozgó hadsereghez. Megemlékezvén még a tüzérség menetelési rendjéről s a magyar királyok folyami (hajó) tüzérségéről, befejezi szerző tanulmányának 1526-ig vezetett középkori részét. — Jurkovich Emil: Besztercebánya erődítményei. A középkori településű Besztercebánya szilárdabb megerősítése a XVI. század második felében vált szükségessé, mikor a török Nógrád felől, majd — Drégely, Kékkő, Divék elfoglalása után — közvetlenül is fenyegetni kezdte a bányavárosokat. Anyagiak hiányában a tanács az 1570-es években gerenda-palánkkal vette körül a várost. Ε rövid életű erődítések nemsokára kormánykörök felügyelete s a kamara támogatása mellett bástyákkal megerősített körfallal cseréltettek kí ; a részletekben eszközölt építkezések 1586-ban kezdődtek s 1615 táján fejeződtek be. A XVIII. század folyamán már elhanyagolt erődítések az 1761-i nagy tűzvész után rohamos pusztulásnak indultak s az 1860-as évek óta a város rendezésével sorban lebontattak. — Berkó István: Az 1848149. éri magyar szabadságharc olasz légiója. 1848 tavaszán 3 olasz (lombard-velencei) újoncozású ezred állomásozott Magyarországon : a
