Századok – 1927-1928
Folyóiratszemle - Hadtörténelmi Közlemények 582
585 történeti irod \lom. a helyőrség nélkül maradt városok, így Szeged is, a biztonsági szolgálat ellátására polgárőrségeket alakítottak; ezek laza fegyelme e a sorhadi tiszteket utánzó egyenruhája a katonai hatóságoknak sok bosszúságra adott okot. — Mályusz Elemér: Toldi Miklós. Válasz Moór Elemérnek az „Ungarische Jahrbüeher"-ben megjelent cikkére. — „Hadtörténelmi okmánytár": Lukinich Imre: Hunkár Antal emlékiratai. (Második közlemény.) Az 1809. évi hadjárat szerencsétlen kimenetele fegyverbe szólította az inszurrekciét. Hunkár a veszprémi lovas felkelők százados-kapitányaként résztvett a nyugatmagyarországi harcokban, a győri csatában sebesülten fogságba került, onnét megszökött; a béke hamarosan megköttetvén, Pesten telepedett le mint ügyvéd. Az emlékiratok e része igen érdekes adatokat tartalmaz a francia háborúk történetére vonatkozólag. (Magyarország a hadjárat alatt, az inszurrekció szervezése, lovassági előörs-szolgálat Napoleon korában, a francia hadak magyarországi táborozása stb.) — „Hadtörténelmi irodalom": —ch —i. Reiszig Ede könyvét: „A jeruzsálemi Szent János-lovagrend Magyarországon": Sz. Breit Józsefnek „Az 1914. évi osztrák-magyar-szerb-montenegrói hadjárat" című munkáját; Sz. A Tenger című folyóiratban a Szent István csatahajó elsüllyesztéséről megjelent cikket ismerteti. III. füzet. Iványi Béla: A tüzérség története Magyarországon. (Harmadik közlemény.) Szerző a szertüzérkedéssel foglalkozik: a lőpor, lövedékek s az ágyú gyártásáról szól. A várak, városok jól fizetett tüzérmestereket tartottak, kik a szertárat kezelték, a tüzifegyvereket (lövegeket) karban tartották s a szükséges lőszerről gondoskodtak. Utóbbit, főleg a puskaport nem raktározták nagyobb mennyiségben, inkább az alkatrészeket tartották készletben s a lőport alkalmilag állították elő. A király — bár a budai arzenálison kívül váraiban is gyártatott lőszereket, azokat jórészben a városoktól szerezte be. Az ágyú öntése ugyancsak a tüzérmester dolga volt, ezt az akkori primitív eszközök, kezdetleges technikai felkészültség mellett nagy körültekintéssel kellett végrehajtani. Az olvasztás, formakészítés, kiöntés s a nyers cső kidolgozása sokszor csak többször megismételt kísérletek után sikerült. — Gyalókay Jenő: Földvár. A mohácsi csatára vonatkozó források szerint a török tüzérség a csata folyamán Földvár falunál állott, ez volt tehát az ütközet centruma. A régi Földvár falu helyét eddig a mostani Földvár-major mellett keresték, amivel ellentétben szerző azt — a terepviszonyok tekintetbevételével — a Majss és Buziklica közötti távolságnak körülbelül feleútján határozza meg s ez alapon a Hummel Gyula által a kérdésben elfoglalt álláspont megdöntésére ellenérveket sorakoztat fel. — Nagy Vilmos: A 3. hadsereg átkelése a Dunán és Belgrád elfoglalása. Az 1915 szeptember 6-án Bulgáriával megkötött katonai egyezmény lehetővé tette a központi liat.ilmak számára, hogy az eddigi eredménytelen próbálkozások után Szerbiával leszámoljanak s rajta keresztül utat törjenek a magárahagyatott. Törökország megsegítésére. A Szerbia elleni akció végrehajtására rendelt német és osztrák-magyar seregcsoport vezetését Mackensen tábornagy vette át, ki a Duna—Száva vonalán át Nie felé haladó támadási irányt választotta, melyhez a Zajecar—Pirot felől ugyancsak Nisro előretörő bolgár haderőknek kelet felől csatlakozniuk kellett. A Szerbia összeroppantására vezető koncentrikus támadást Mackensen Belgrád megrohanásával vezette be. Október 7-én hajnalban a 3. cs. és k. hadsereg VIII. hadteste megkezdte az átkelést, de csak nagy veszteségek árán sikerült gyenge osztagainak lábukat a Duna déli partján megvetniük. Az átkelt csapatok kétnapi, kritikus helyzetben vívott, nehéz küzdelem után erősítést kapva, 9-én támadásba mentek át, melyet a Cigány-sziget felől a Száván átkelt XXII. német tartalékhadtest is támogatott. A két irányból fenyegetett