Századok – 1927-1928
Történeti irodalom - Schacht; Hjalmar: Die Stabilisierung der Mark. Ism. Domanovszky Ákos 575
történeti irodalom. 579 l'ont erejéig, ezt a jogot azonban egyáltalában nem vette igénybe. Közben újra veszedelem fenyegette a márka stabilitását. A járadékmárka a· tilalom ellenére kiszivárgott külföldre s a külföldi tőzsdék mindjobban növekedő disagióval jegyezték. A belföldön is túlnagynak bizonyult az 1923 november óta folyton növekvő fizetőeszköz-mennyiség és elsöpréssel fenyegette a járadékmárkát, és ezzel a stabilizáció eredményeit is. Schacht ekkor a valuta védelmére megint egy brutális eszközhöz nyúlt: a birodalmi bank hitelnyújtásainak kontingentálásához. Április 7-étől kezdve a bank beszüntette a diszkontálást, illetőleg csak annyiban diszkontált, amennyiben ez a régebbi hitelek visszafizetése révén, az április 7-i állomány emelkedése nélkül volt lehetséges. Ez az intézkedés hatalmas vihart idézett fel a birodalmi bank ellen és Schachtot a gazdasági élet hóhérjának hízelgő címéhez juttatta. Schacht nem tágított, azzal érvelve, hogy egy egyszerű diszkontlábemelés az adott helyzetben elégtelen « amellett főleg a szolid gazdasági életet sújtaná, míg a spekulációt egy 20, sőt 30%-ra emelt kamatláb sem riasztaná el a jegybank igénybevételétől. Emellett ő főfeladatának a valutastabilitás fenn tartását tekintette s úgy vélte, hogy a rosszul megalapozott inflációs vállalkozások pusztulása — ezek nagyrészt közvetítő-kereskedelmi, s így árdrágító hatású alakulások lévén — előfeltétele az egészséges gazdasági élet helyreálltának. A fejlemények, s utánuk a szakirodalom is, megint Schachtnak adtak igazat: a nagykereskedelmi index áprilistól júliusig 124-ről 115-re esett, s — ami a legfontosabb — június 3-ára a jegybank 10 év után először ismét abba a helyzetbe jutott, hogy a. jelentkező devizaigénylőket teljes mértékben ki tudta elégíteni. Már pedig ez a helyzet, gyakorlati hatásában a készfizetések felvételével egyenlő lévén, a stabilizálási akció ezzel az eredménnyel befejezettnek tekinthető. Hátra volt még az új jegybank felállítása és ezzel a stabil valuta megbízható bázisának megteremtése. Schacht részletesen beszámol a tárgyalásokról, melyeket a Dawesbizottság valuta-albizottsága e tárgyban folytatott s a kontroverziákról, melyek közte és a bizottság között felmerültek. Nagy elismeréssel nyilatkozik a bizottsági tagok megértő, jóindulatú magatartásáról, aminek köszönhette, hogy az összes fontosabb kérdésekben sikerült a saját álláspontját érvényre juttatnia. így például a bizottság eredeti álláspontjának megváltoztatásával érte el, hogy a birodalmi bank reorganizálásának útját választották új jegybank alapítása helyett; hogy a. bank vezetésénél érvényesülő külföldi befolyást aránylag egész csekélyre sikerült leszállítani; hogy a banknak nem kellett tüstént felvennie a készfizetéseket, amivel egészen izolált helyzetbe került volna az akkor még majdnem teljesen papírvalutás Európában. 36*
