Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Tilea Viorel Virgil: Románia diplomáciai működése 1919 novembertől 1920 márciusig. Ism. Nagy Miklós 570

585 történeti irod \lom. Ezután Tilea „néhány magyar intrikát" leplez le. Ismerteti többek közt Horthynak a budapesti angol katonai bizottsággal 1919 elején folytatott félhivatalos tárgyalásait, melyek célja volt, hogy az elszakitásra ítélt teriileteken népszavazás rendeltessék el, „vagy legalább is visszaadják Pozsony, Komárom, Sopron, Kassa, Nagyvárad, Arad és Temesvár városokat és ezzel szemben Magyarország egy a szövetségesek által felszerelt és vezényelt hadsereggel a bolsevisták ellen harcolna" (58. 1.). Mihelyt Vajda e tárgyalásokról tudomást szerzett, Henry Wickham Steed-del, akivel még mint a Time« bécsi tudósítójával és a magyarság es,küdt ellenségével régi barátság fűzte össze, a Times akkori főszerkesztőjével cikket tétetett közzé a világlap 1919 február 23-1 számában. Ez a cikk és nyomában a Scotus Viatorék sajtóhadjárata buktatta el a tervet (58. 1.). Hasonló alattomos módon akadályozta meg Vajda a cseh és, szerb kiküldöttek támogatásával a legfőbb tanács március 3-i titkos üléséről bizalmasan szerzett értesüléseinek Steed-hez való juttatásával, — akit ezért „a felszabadított nemzetek kirurgTisá"-nak nevez — és a Times-ban való közreadafásával Nittinek a régi erdélyi határral azonos határvonal megállapítása tárgyában előterjesztett és vala melyest az angoloktól is támogatott indítványa sikerét, mikor a francia kiküldöttek: Berthelot és Canibon szinte magukra maradtak. „Hogy milyen fontosságúak voltak az ilyen sajtóindiszkréciók — mondja Tilea —, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy március 15-én Vajdánál megjelent az olasz követség egyik tanácsosa és arra kérte, hagyjon fel az olyan hírek terjesztésével, amelyek az olasz delegáció által a magyaroknak adott segítségTŐl szólnak, mert hiszen ezek nem felelnek meg a valóságnak" (64. 1.). Ugyancsak Vajda és szövetségesei akadályozták meg, hogy a magyar békeküldöttség, mint tárgyaló fél meghívassék és meghallgattassék. „A meghívás — mondja Tilea — a legfelsőbb tanács részére szégyenteljes cselekedet is lett volna, mert ezzel úgyszólván elismeri, hogy az általa kidolgozott béketervezet nem felel meg a követelményeknek és hogy a magyarok közreműködésére van szükség a módosításhoz" (60. 1.). Steed a Times 1920 február 19-i számában „hihetetlen szemtelenség"-nek nevezi a magyar kérést a népszavazás elrendelése iránt. Vájjon van-e elég erős szó a Vajda és a Steed eljárásának megbélyegzésére1? De a Tilea felfogása is jellemző, aki szégyenletesnek tartja a tisztességes tárgyalást nemzetek és országok sorsáról. És, — fájdalom — ez az elv érvényesült a párizskörnyéki béketárgyalásokon! Vajda úgy e kérdésben, mint az „utódállamok" és Magyarország közt létesítendő szabadkereskedelem kérdésében is érvényesíteni tudta a maga álláspontját, bár — tegvük hozzá — főleg a franciák és, csehek támogatásával. Hiszen már „1919 decemberében Scotus Viator londoni lakásán létre-