Századok – 1927-1928

Értekezések - ECKHARDT SÁNDOR: A pannóniai hún történet keletkezése - 465

472 eckhardt sándor. sis, pectore lato elatus incessu, statura brevis, barbam prolixam cum Hunis deferebat... in praeliis astutus et, sollicitus ... Propter quod ab extera natione amabatur, eo, quod liberális esset, ac communis. Ex natura vero severitatpm habebat, a suis Hunis mirabiliter timebatur. Nationes ideoqueReguorumdiversorum ad ipsum de finibus orbis terrae confluebant... Postquam vero in praelio Cezunmaur Romani corruissent...tandem in Sceven curiam solemnern celebrare procuravit, ad quam Ditricus de Verona cum principibus Germaniae acccdens, omne homagium Etbelae et Hunis fecisse perhibetur, suggessit Regi, ut invadere debeat Regna occidentis... porro Illiricos subiiciens deinde Renum Constantiae pertransivit... . Paulinus aztán Hugo Floriacensis alapján elbeszéli az orléánsi eseményeket és megemlíti ^Etius győzelmét. Ebből a párhuzamból az derül ki, hogy Paulinus a magyar-bún történetet az előttünk ismert Kézai-szövegből kivonatolta. A későbbi magyar krónikák szövege lényegesen eltér Paulinus szövegétől, mely mindenütt pontosan az elveszett kismartoni kézirat szövegével egyezik. Egy lényeges eltérés van csupán a két szöveg között s ez eléggé érdekes. Míg Kézai és az összes későbbi krónika-variánsok a magyarokat a hét kapitány vezérlete alatt hozzák ki Scythiából, addig Paulinus Attilát teszi az exodus élére. Ez sajátos módon egyeznék az elveszett eredeti hun-történet elbeszélésével, melyet Anonymus őrzött meg halvány vonásaiban: „A cuius etiam progenie regis (t. i. Moger, melyet azonban Paulinus is mint Kézai, a későbbi Mogor alakban ismer) descendit nominatissimus atque potentissimus rex athila, qui anno dominice incarnationis CCCCLI-o de terra scithica descendens cum valida manu in terram pannonié venit; et fugatis romanis regnum obtinuit." Paulinusnál is