Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Stutz; Ulrich: Die päpstliche Diplomatie unter Leo XIII. Ism. Tóth László 439

442 történeti irodalom. 442 Ferratara maradt, aki 1891-ben Párizsba ment nunciusnak, de az akció legfőbb vezetése továbbra is a pápa és Rampolla kezében maradt. Öt évig volt Párizsban Ferrata, de amikor mint bíbornok onnan visszatért Rómába, már látható volt, hogy az új kurzus kudarcot vallott. Érezte ezt maga Ferrata is, mert nem utolsó sorban önmöga igazolására is, a bíbornoki élet csendes napjaiban, amely XIII. Leo utóda alatt egyenesen a mellőzöttség tényét mutatta, elkészítette emlékiratait, amelyeknek központjába XIII. Leo franciabarát politikáját, illetőleg a saját szerepét ebben a párizsi misszió befejezéséig, állította. Mi volt a francia-oroszbarát kuriális politika sikertelenségének az oka, erre határozott feleletet adni, az összes jelentősebb tényezők ismerete híján, ma még nem lehet. Mindenesetre Ferrata emlékiratainak a közzététele adja meg a történettudománynak egyáltalában a lehetőséget az állásfoglalásra. Paul Maria Bauingarten éppen Ulrich Stutz szóbanforgó könyvének rendkívül elismerő kritikája kapcsán (Historisches Jahrbuch. 1927, 381—6. 11.) a kudarc okát éppen Ferrataban, illetőleg elhibázott politikájában látja. Szerinte Ferrata nem ismerte az igazi Franciaországot, politikailag is csak Párizst és annak a súlyát látta, valósággal légüres térben mozgott a valóság és a lehetőségek pontos mérlegelése és kihasználása nélkül. Baumgarten véleményében kétségkívül sok igazság van, de teljesen nem oldja meg a kérdést. Nein tud felelni maga sem arra az önmagának feladott kérdésre, hogy miért egyezett bele XIII. Leo a Ferrata-féle megoldásba, mikor máskor mindig igazi reálpolitikusnak mutatkozott. Baumgarten itt nem veszi figyelembe, s ebben Stutz könyvének nyomdokain halad, hogy Oroszország politikailag is, de különösen a pápa lelkében szüntelenül ébren élő uniós törekvések miatt is, milyen integráns része volt XIIT. Leo politikai koncepciójának. Azonban Ferrata erről keveset beszél, hiszen ezek a szálak nem az ő kezén futottak keresztül, ezért érthető, hogy erről könyvében Stutz sein igen beszél. Pedig Oroszország miatt látta a pápa szükségesnek a francia köztársaság erősítését, még ha az a monarchista érzületű francia katholikusok eddigi erős egységének (feláldozásával is járna. Ferrata és az ő franciaországi politikai működése nem végső oka, hanem csak egyik, ifi az. hogy erős, láncszeme volt a kúria politikájának. XIII. Leo politikája mindenesetre a siker jegyében indult. Rampolla diplomáciai mesterműve volt, hogy a kúria közbenjöttével létrehozta a francia-orosz közeledést, amely csakhamar nyíltan is a szövetség formáját öltötte. Franciaország ezzel kimenekült két évtizedes politikai elszigeteltségéből. s külpolitikai helyzetének megerősödése megteremtette a köztársasági pártok konszolidációját is, az állam-