Századok – 1927-1928
Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 351
398 vác ζ y péter. mesnek, miiesnek nevezik törvényeink, a gazdagok, az előkelők neve viszont optimates, principes, nobiles, maiores, ezért a liber név a differenciálódás előhaladtával mind többet vesztett eredeti természetéből. A nobilis jelentéskörének meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy törvényeink a nobilist a vulgáristól különböztetik meg,1 s hogy találkozunk nobiliores, nobilissimi alakokkal is.2 Ezekben az esetekben a nobilis szó csakis előkelőt, a többiek közül kitűnőt jelenthet.4 Társadalmi állás, rang, tekintély jut benne kifejezésre, s így a nobilitás fogalma igen sokféle tényező váltakozó kölcsönhatásából állt elő. A peres eljárásban tanúknak „testes copiosos viros nobiles et ydoneos",4 „qui sunt genere liberi et bonae famae"r' szemelnek ki, becslés 1 A vulgaris a következő viszonylatokban fordul elő: Szent István, I. 15. come«, miles, vulgaris; I. 17. valens, vulgaris; I. 19. maiores, minores et vulgares; I. 27. miles, pauper-vulgaris; I. 35. comes, miles, vulgaris. Szent László, II. 9. nobilis, vulgaris. A nobilis viszont: Szent László, I. 41. nobiles vei comités; II. 9. nobilis, vulgaris; II. 11. nobiles \Tel milites; III. 2. nobilis, ignobilis; III. 12. curia nobilium; Synodus Strig. I. 51.; Syrn. Striig. I. 55. nobilis, plebeius. A nobiles, ignobiles megfelel a maiores, minores alaknak. A vulgaris jelentéséhez v. ö. Madzsar Imre, Szent István törvényei és a Lex Bajuvariorum. Tört. Szemle, 1921. 57. 1. 2 1134: Smiciklas. II. 43. 1. „trés ver ο de nobilioribus eiusdem ecclesie"; 1146: Pannonhalmi rendt. I. 598. 1. „presentibus nobillimis regni testibus, quorum hec sunt nomina : . . . archiepiscopus . . . episcopus . . . ban . . . comes ... de centurionibus vicinis . . ."; 1157—58 körül: Knauz. I. 116. 1. „ . . . nobilissimus rex Geyssa, presencia nobilium suorum, scilicet Apa bani, Fol eus comitis . . ." Keltére nézve lásd: Szentpétery, Regesta. I. 31. 1. (90. sz.); 1165 körül: Knauz. I. 119. 1. „ . . . nobilissimus Stephanus rex ... in presencia suorum nobilium . . . bani . . . comitis . . ." Külföldön is pl. V. Ernst, Die Entstehung des niederen Adels (1916) 72. 1.; Kossányi Béla, A lengyel nemesi társadalom kialakulása, Tört, Szemle. 1916. 233. 1. és a cseheknél u. o. 259. 1.; Dopsch, Wirtschaftsentwicklung, II.2 59. 1. „ . . . womit unmöglich die grosse Masse der Gemeinfreie . . . gemeint sein könne". 3 Dopsch, Wirtschaftsentwicklung. Tl.2 64. 1.; Kossányi Béla, id. m. 233. 4 1234: Pannonhalmi rendt. VIII. 283. 1. 5 1236 körül: F. ITT. 2. 97. 1. (F. VII. 5. 228. 1.) Keltét lásd: Karácsonyi, Hamis, hibáskeltű oki. jegy. 92. 1. Az idoneitast épp az jelzi, hogy az illető nobilis, sapiens és istenfélő ember. V. ö. V. Ernst, Mittelfreie. 18. 1.: Vinogradoff. Wergeid u. Stand. 168. 1.
