Századok – 1927-1928
Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 351
392 vác ζ y péter. Hóman felfogása szerint a földesúr szabadjait megkülönböztetésül a földesúr szolgáitól (servi) libereknek nevezték. Nem szabad tehát a liberók alatt tulajdonképeni szabadokat érteni, a liberek a valóságban csupán félszabadságot élveztek.1 Tagányi szintén így értelmezi a libereket.2 Nobilisek voltak a független, birtokkal rendelkező szabadok, ezzel szemben a szabadok földesúri hatóság alá került elemei a servusokkal szembe állítva a „szabadok", a „liberek." A liberek ugyanis Szent István, Szent László és Kálmán törvénykönyveiben több ízben a földesúr szolgálatában tűnnek fel. Voltak tehát földesúri liberek.3 · Vájjon szabad-e ebből azt következtetni, hogy minden liber földesúri hatóság alá tartozott.1? Ellenkezőleg, törvényeinkben a liber a servusszal ellentétben a szabad embert képviseli.4 De még abban az esetben is, ha első királyaink törvényei a földesúri libereken kívül más liberókról nem emlékeznének meg, ez nem jogosítana fel minket a liber kifejezés jelentéskörének szűkítésére. Árpádkori törvényeink nem ölelik fel az élő jogszokások egész területét. A törvénykönyv a szokásjognak csupán elenyésző kis része, írásbafoglalt töredéke s így a törvénykönyvek jelentősége más volt, a korai középkorban, mint napjainkban.'1 A törvénykönyv egyedül a megvál-1 Az első állami egyenes adó. (Tört. Szemle, 1912. 175—7. 1. és jegyzet), A társadalmi osztályok Szent István államában (Békefi-Emlékkönyv, 1912) 74—75. 1. 2 Tört. Szemle, 1916. 544—5. 1. és Vázlatok a régibb Árpád-kor társadalomtörténetéből. (Társadalomtudomány, 1922. 216—219. 1.) 3 A. Dopsch, Wirtschaftsentwicklung. II.2 44.1. „... zahlreiche Freie allüberall als Hintersassen der Grundherrschaften bezeugt". a Szent István, I. 14. (Závodszky. id. m. 146. 1.), I. 22. (u. ο. 148. 1.), I. 28. (u. ο. 149. 1.). I. 29. (u. ο. 150. 1.), II. 7. (u. ο. 154. k). Szent László, I. 40. (u. o. 165. 1.), II. 6. (u. o. 168. 1.), IT. 11. <u. o. 169. 1.), II. 12. (u. ο.), II. 14. (u. o. 170. I.). III. 4. (u. o. 174. 1.), III. 5. (u. o. 175. 1.). III. 8. (u. o.), III. 13. (u. o. 177. 1.), III. 17. (u. o. 178. 1.). Kálmán, Synodus prior. 29. (u. o. 201. 1.), Synodus altera. 15. (u. o. 208.1.). 5 Fritz Kern, Über die mittelalterliche Anschauung vom Recht. Hist. Ζ. 115. köt. 504—5. ]., továbbá Recht u. Verfassung im Mittelalter. Η. Ζ. 120. köt. 16—17. 1. „...Gesetzesrecht nichts ist als aufgeschriebenes Gewohnheitsrecht" (u. o. 19. 1.) „Denn immer weiss das aufgeschriebene mittelalterliche Recht sich selbst nur als Ausschnitt aus dem allumfassenden Meer des Gewohnheitsrechts, als Bruchstück, nicht als lückenlose Kodifikation" (u. o. 27. 1.)