Századok – 1927-1928

Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 351

366 váczv fêter. is ítélkezett. Ez a következtetés azonban az exemptiók félreismerését jelentené. Ha az uralkodó, mondjuk, valamelyik libera villa részére árumegállító jogot biztosít, az nem jelenti még, bogy az illető városban már azelőtt Ás árumegállítás mint usus ténylegesen fenn ne állt volna, s viszont a királyi kiváltságlevél ereje elenyészik, ha nem tud szokásjoggá átalakulni. A középkori felfogás szerint, az új, pozitív jog nem szünteti meg a régit, mert nem az állam alkotja a jogot, az, amit az állam szankcionál még nem jog, hanem az állam van a jog alá rendelve, miként mindenki. „Das Recht ist vor dem Staat, der Staat für das Recht und durch das Recht, nicht das Recht durch den Staat."1 A kiváltságlevelek, a különféle átírások, s megerősítések arra valók, hogy ha netalán valaki az élő szokásjogot megtámadná, legyen tanúság, ami a királyi szó súlyával az usus jelenlétét kétségtelenné teszi.2 Recsk comest és fiát bizonyára birtokperben, hatalmaskodásban a zólyomi comes nem idézte maga elé, de 1293 után Recsk comes hivatkozhatott erre az oklevélre, lia a zólyomi comest mint bírót magára nézve illetékesnek nem akarta elismerni.3 Bár a nemesek egymástól a XIII. században még sokban különböztek, nem valószínű, hogy a liptói-turóci nobilisek jogállása annyira eltért volna az országos nemesek kiváltságaitól. Várjobbágyoknál nagyobb szabadságot élveztek hadi kötelezettségükben is. Az oklevelek mindig kiemelik, hogy a királyt szolgálják fegyverrel, neki vannak alárendelve.4

Többízben a szövegben egyenesen „nobisdelinű. Ezért kizártnak tartom, hogy Recsk comes jobbágyfiú lett volna; ha országos nemes nem is volt, olyan hospesnek kell tekinteni, aki megőrizte nemességét az új hazában is. 1 Fritz Kern, Recht und Verfassung im Mittelalter. Historische Zeitschr. 120. köt. 9. 1. Erről többet a III. fejezetben. 2 U. ο. 34—35. 1. 3 Ugyanígy kell értelmezni Bogomér conies, nemesítését is. (1286: liptói reg. 47. v. ö. Mályusz, id. in. 131. 1.) Bár csak az oklevél regestáját ismerem (az eredeti a Szent-Ivány-család levéltárában van) bizonyosnak veszem, hogy nem tulajdonképeni nemesítésről, hanem nemességük ünnepélyes kijelentéséről van szó. melyre máshol is van példa: 1273: Smiciklas, XIII. 186. 1.; 1274: Η. Ο. VII. 147—150. 1. Az állítólagos nemesítéskor Bogoinér hat, Serephil rokona három falu földesura. A regestában is „super exemptione de numero bospituni" található. 4 1230: Szentpétery, Regesta. I. 148. 1. (460. sz.) „super