Századok – 1927-1928

Értekezések - HUSZTI JÓZSEF: Magyar humanista mint török tudós V. Miklós pápa udvarában 344

348 HUSZTI JÓZSEF. Rómában elég hosszú ideig tartózkodott már, míg végre a szerencse rámosolygott. A szerencsét török nyelvtudása hozta meg. Mivel annak idején tartósan törökök között élt s nyelvüket írásban is kitűnően elsajátította., a pápa figyelme ráirányult s ezzel megnyíltak előtte az addig elzárt ajtók.1 Ivanics reméli, hogy török tudománya révén hamarosan valami javadalmat nyer s akkor azonnal visszatér Vitézhez. „Meg is fogja tenni — fűzi hozzá Simon —, mert lángoló törekvéssel igyekszik Hozzád visszatérni." Addig is, míg hazatérhet, Simon útján Ivanics felajánlja Vitéznek jó szolgálatait arra az esetre, ha valami ügyet sürgősen kellene a kúriánál elintéztetnie. A magyar követek mindig megtalálják öt Bálint atya útján, akivel a legjobb viszonyban van. Ez a Bálint atya kétségtelenül Kapusi Bálint, magyar pálos szerzetes, rendjének ügyvivője s egyúttal ez időben a Szent Péter-templom magyar gyóntatója,2 A közbenjárás sikerét — legalább Ivanics szerint — eleve biztosítottnak lehet tekinteni, mert majdnem az összes kardinálisok le vannak neki kötelezve s magához a pápához is szabad a bemenetele. Ilyen helyzetet tudott teremteni török nyelvtudásával a pápai udvarban egy a hierarchia alsó lépcsőin várakozó magyar pap — ha ugyan Ivanics nem rózsaszínű optimizmussal ítélte meg a saját pozícióját! Arról ugyanis, hogy Rómától valami javadalmat nyert volna, nem tudunk semmit. A császmai kanonokságot valószínűleg Vitéz közbenjárása szerezte meg neki hazájába való visszatérése után. Néhány szót kell még szólnom a levél írójáról, Simon diákról. A már említett gyér adatokon kívül alig tudunk róla valamit. Nem lehet azonos avval a Simonnal, aki 1450-ben Janus Pannonius-szal együtt, már mint magister artium, jelen volt Nicolaus Barius (= Bánfalvai 1 A fontos részlet a levélben a következő: „Cunique ibi iliutius stetissem et me inter Teucros satis longo temporis interualli uersatum profiterer, notitiam quoque litterarum illius gent is me peroptime tenere, subito inquit, res est ad summum pontifioem delata ob cuius quidem rei studium mirifico me a more est complexus et eum non solum ex aiiimo bene uelle mihi in tell ig«, sed etiam alicuius beneficii opem breui prestiturum". 5 Rávonatkozólag ν. ü. Fraknói, A Sz. Istvántól Kómában alapított magyar zarándokház. Kath. Szemle VII. (1893) 179. 1. — Vitéz J. élete 62. 1.