Századok – 1927-1928
Értekezések - CSÁNKI DEZSŐ: Szilágyi Sándor emlékezete 337
342 CSANKÍ DEZSŐ. és végül Erdély történetírói minőségében szeretetének legkedvesebb tárgya és alkotása: a Rákóczi-trilógia, t. i.: Zsigmond (1866), IT. György (1891) és I. György (1893) életrajzai, amelyek ilyformán, az épp elsoroltakkal együtt, a fejedelemségi Erdély felvirágzásának korát és II. Rákóczi Györgyben hanyatlásának kezdetét jelzik. Ma már nehezen tudjuk elképzelni egy ilyen nagyszabású egyéni munkálkodás lehetőségét, melyben a mélységes meggyőződés és odaadás fáradhatatlan levéltári kutatásokon alapuló tudással párosul, s még itt-ott, mondjuk: szárazabb megnyilvánulásaiban is nagy tudományos értéket képvisel. Az Erdélyre szemünk láttára és lelkünk hangtalan jajveszékelései közepette ráboruló iszonyú éjszaka mellett még fényesebb világosság árad szét ezen kötetsorozatok szigorúan tudományos adataiból. S kérdem, nem vár-e ránk kényszerítő kötelesség és feladat, hogy ezeket a megalázott magyarság számára a nagyvilág előtt mint a civilizáció és önállóság fejlettségének adatíiit kellő feldolgozásban bemutassuk. A harmadik nagy terület, az utolsói, de nem a legkisebb: Magyarország története, melyen más, kisebbeken —· egyebek közt a Pauler Gyulával együtt szerkesztett „A magyar honfoglalás kútfői" című, az ő halála után 1900-ban megjelent forrásművön kívül — egy jelentőségében talán még méltóbb, általa szerkesztett mű emelkedik ki: „A magyar nemzet története", egy 10 hatalmas kötetre terjedő nagyszabású összefoglalás (1895-— 1898), melynek értékét az azóta lefolyt, egy egész emberöltőt jelentő 30 év történelmi kutatásai sem tudták el-i homályosítani. Megemlékezésemet egy mondattal fcárom, melyet szeretett főtitkárunk „A Magyar Történelmi Társulat története" című klasszikus rövidséggel és szépségekkel megírt művéből (43. 1.) mint rendkívül jellemzőt vészek át. „Egyéniségével, széles látókörével, a kor fokozódó igényeihez való alkalmazkodásával,! főként pedig szeren-