Századok – 1927-1928

Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 243

286 VÁCZY PÉTER. Miben különböztek a királyi serviensek a király ma­gánservienseitől 1 Van valami sajátosan egyéni a fa­miliaritásban, mely ellentmond, nem békíthető össze az „in domo regia" familiaritásával 1 De engedjük beszélni a forrásokat. Már említettem az „in domo regia" formulával kap­csolatban azt az 1212-ben kelt roppant becses oklevelet, mely egy „homo libere condicionis" különös sorsáról szól. Bizonyos Kaal Gizella királynő kíséretében Magyar­országba kerül, s miután abban az időben Sopron vidéke meglehetősen ritka népességű, ott magának „libere et absque alicuius condicione terram et locum cohabitandum elegisset". Nem lehetett valami előkelő lovag, a birtok mindössze öt aratrum, nem is lehetett nobilis, inkább csak parasztmódra élő közszabad. A soproni várjobbá­gvok Géza király idejében, midőn Lőrinc volt a vasvári és soproni comes, a birtok akkori gazdáját, Alykon-t ki­forgatták vagyonából, s azt állították, hogy közülük való. Alykon fiai, István és Lampert látva, hogy veszendőbe megy szabadságuk,midőn Imre király s testvére, András herceg közt pártviszály dúlt, András mellé szegődtek „se penitus servicio eiusdem subdidissent, et prout decuisset tales fideliter servire cepissent." Miután nem volt bir­tokuk, a herceg látta el őket mindennel, miként többi ma-489. 1. „Aduenae Poloni"; 1263: F. IV. 3. 128. L birtokot ad „Leonardo seruienti (suo) de Seeps", 1294 ben mint auceps, egészen kisbirtokos. (F. VI. 1. 301. 1.); 1291: Η. Ο. II. 20. 1. III. Endre parancsa „comiti Supruniensi et alys coinitibus Supruniensibus", hogy serviensét, Fülöp fiát Istvánt oltal­mazza bizonyos adományföld birtokában. 1284-ben mint „civis Suprnniensis" kap birtokot (u. o. 16. 1. Javítva: Házi I. i. 11. 1.), 1291-ben Endre, anélkül, hogy serviensnek nevezné, fel­menti soproni házát, s, az ott lakó jobagioit a collecta alól. (u. o. 21. 1. Javítva: Házi I. i. 14. 1.). Ügy III. Endre, mint Károly Róbert alatt követségben járt (1311: Η Ο. II. 27. 1.) stb.; 1292: Smiciklas VII. 117. 1. „de vico latinorum" adómen­tességet kap; stb. Az udvar szolganépeihez tartozó tárnok, agazó, stb. mint familiaris pl. 1270: W. VIII. 299. 1. „a pri­meuis infancie sue temporibus in domo nostra iugiter de nostro mandato in officio Tauarnicatus..."; 1274: Hazai oki. 71. 1. ,,ob mérita seruiciorum magistri Itemery familiaris, tauarnici nostre domus" birtokot ad, s figyelmezteti a sárosi comeseket, hogy Itemert és testvéreit ne merjék emiatt háborgatni. Miután nincs tudomásom ilyen nevű tárnokmes­terről, s, lehetetlen elhinni, hogy a hatalmas tárnokmester külön királvi védelemre szorulna, a nevezett Itemert a tár­nokok közé kell sorozni; 1300: Η. Ο. VII. 297. 1. „Petrus fami­liaris agaso noster"; stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom