Századok – 1927-1928

Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 243

A KIRÁLYI SERVIENSEK ÉS A Ρ ATRIMONI ÁLIS KIRÁLYSÁG. 277 birtokot kapott, hiszen csak később, érdemei különös jutalmazásáért nyer néha birtokadományt, hanem mert életét, személyét ura személyéhez, érdekeihez fűzte. Világosán látjuk ezt a különbséget, ha a jobbágyfiúkra, vagy a predialis nemesekre gondolunk. A predialisok és a jobbágyfiúk, bizonyos fokig a várjobbágyok is, — mint később látni fogjuk — szolgálattal tartoznak uruknak, mert a birtok, amit kaptak, vettek adás-vétel útján, szereztek, bizonyos servitiummal van megterhelve. A birtok addig az övék, míg a servitiumot teljesitik. Ha a birtokot uruk beleegyezésével eladják, vagy rokonuknak hagyományozzák, ezzel megszűnik servitiumuk is, de a birtok fejében az új birtokosnak vállalnia kell a szolgálatot. Ezzel szemben a serviens, familiaris, ha birtokot kap itt ott dominusától, ez a birtok szabad, s örök jogon az övé, az úr akkor sem veheti el, ha többé már nem az ő familiarisa.1 A kapcsolat egészen személyes, a birtok őt és utódait szolgálatra nem kötelezi. 1 1212: Szentpétery: Regesta. I. 89. 1. „... servienti su ο in retributionem üdelis servicii eiusdem iure hereditario . . ., quod nullus de generatione dicti Stephani vei filiorum suorum ipsum Ryssa ab eodeinque descendentes super dicta terra posset inquietare"; 1255: W. XI. 422. 1. „Ne donacio nostra in posterum nec per nos, nec per fratres nostros,, aut lieredes nostros... a dicto... possit reuocari..."; 1268: W. III. 193. 1. „Ita tamen, quod si quislibet nostrorum iiliorum ab eodem acquireret (így), cum nostra malediccione auferre non posset; similiter et si quislibet nostrorum cognatorum tarn ex nostro genere, quam alius aliquis noster propinquus, seu alienus aliquis ι equirere ab eodem uel a suis heredibus... intenderet . . ."; 1274: W. XII. 130—131. 1.; 1283: Smiciklas. VI. 446. L; 1284: Sztáray oki. I. 31—32. 1.; 1287: Smiciklas. VI. 590. 1. „militi suo", az adományozó bánnak testvére megerősíti; 1291: W. V. 56. 1. Az adományhoz sok esetben a király is hozzájárul, pl. 1217: Szentpétery: Regesta. I. 112. 1.; 1264: Smiciklas. V. 257—8. 1.; 1270: W. VIII. 303. 1.; 1277: W. IX. 170. 1., a birtok királyi adomány volt, s midőn most a birtokos servienseinek adja, a király beleegyezik „volentes. vt ijdem... ac eorum heredes... memoratam terram non ut per ipsum comitem Stephanum eis datam sed tannuam ex donacione nostra perpetuo paciflce possideant . . . „Nyilvánvaló, hogy a birtok mentes servitiumtól; ugyanígy 1278: W. IX. 469. 1.; 1282: u. o. 333—4. 1.; 1282: Károlyi oki. I. 14^-15.1.; 1283: F. V/3. 194-6. 1.; 1283: u. o. 201—3. 1.: 1291: F. VI/1. 146-149. 1.; 1293: W. X. 113. 1. A királyi hozzájárulást rendszerint ott kérik ki, hol a kérdéses birtok királyi adomány volt. A serviens az adományt szabadon eladhatja. 1231: Pannonhalmi rendt. I. 706. 1.; 1265: Smiciklas. V. 359. 1.; néha olyan megszorítással, hogy csak a dominusnak adhatja el, pl. 1282: W. IX. 338—340. 1. Az adomány kifejezetten mindig