Századok – 1927-1928
Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 243
A KIRÁLYI SERVIENSEK ÉS A Ρ ATRIMONI ÁLIS KIRÁLYSÁG. 251 csak utalnunk1 — úgy tüntetik föl a királyi servienseket, mint a királynak bizonyos népeit. Ami az első pillanatra feltűnő, az egy negatívum. A királyi serviensnek a nobilistől eltérő jelentése az Aranybulla után nem szűnt meg, kimutatható legalább is a XIII. század közepéig. Ezzel párhuzamosan, mint valami szimmetrikus idom másik oldala, jelenik meg egyre erősbödő határozottsággal ellentéte, a nobilis-szal való azonosítás. Egész bizonyossággal következtethetünk erre,2 vagy éppen kifejezetten egy értelemben használják,3 s adataink e tekintetben már a század második, harmadik tizedéig nyúlnak vissza. Szinte formulaszerűen lép elő 1267-ben: „ ... nobiles Hungáriáé ... qui servientes regales dicun tur".4 Vagy: „ ... quod cum universi nobiles regni nostri 1 1234: W. VI. 548. 1.; 1248: W. II. 206. !.. 209. 1.; 1260: H. ο. VIII. 81. 1. 2 1221: F. III/l. 329. 1. „fideles nostri s.eruientes de genere Iaku". Kritikájára nézve lásd: Szentpétery: Regesta. I. 123. 1. (370. sz.) 1233-ban ugyanazok „nobiles de Iaku" (F. III/l. 331. 1.). Keltét Karácsonyi: A hamis, hibáskeltű... oki. jegyz. 92. 1. Valószínű azonban, hogy itt a király familiarisairól van szó. V. ö. a II. 1. fejezettel; 1232: Smiciklas. III. 375. 1. „Universi servientes regis citra et ultra Zalam constituti", kik a hatalmas Oguz bánt maguk közül valónak mondják. V. ö. Tagányi: Tört. Szemle. 1916. 605. L; 1233: Η. ο. VII. 22. 1. Demeter mester, midőn a király őt Vas megye servienseinek bírájává küldi ki, birtokügy ban a Nádasdiak felett ítél; 1234: Knauz. I. 305. 1., majd u. o. 422. és 364. 1., a szelepcsényi királyi serviensek, akik az egyház jobagioi közé léptek, egy 1257-ben kelt oklevél tartalmi átirata szerint „de cetu . . . nobilium seu servientum regni" kerültek egyházi fennhatóság alá (H. ο. VIII. 426.); 1236: F. III/2. 57. 1. „et testes producerent de omnibus hominum gentibus; scilicet de seruientibus regis, et do iobbagionibus castri..." Ugyanarról lejebb pár sorral: „nobilibus et iobagionibus castri". V. ö. ezzel: astiterunt omnes populi de Vesprimio, tani nobiles, quam eciam nostri jobagiones et condieionarij populi, nec non et aliarum libertatum et variorum dominorum homines..." (1271: W. III. 269. 1.); továbbá 1236: W. VII. 22., 23., 24. 1.; 1236: Zalai oki. I. 9. 1.; 1217: Η. ο. VII. 6—7. 1., kiket „inter seruientes regis" vett, azokról 1260-ban mint nobilisekről emlékezik meg a király. (W. XI. 480. 1.); 1244: Smiciklas. IV. 257. 1. „nobilium serviencium nostrorum" stb. 3 1244: Smiciklas. IV. 258. 1.; 1268: Csáky oki. I. 10—11. 1.; 1268: W. VIII. 208. 1. „vt terre seu possessiones quelibet nobilium, seruiencium videlicet suoram, per tocius regni sui districtum" (v. ö. u. o. 206. 1.); 1279: F. V/2. 516. 1. (a kun törvény); 1279: Smiciklas.. VI. 325. 1. stb. 4 1267: Kovachich: Sylloge. 11. 1. „Quod nobiles Hungáriáé universi, qui servientes regales dicuntur"; Rogerius:
