Századok – 1927-1928

Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 243

246 VÁCZY PÉTER. rályi várföldek haszonélvezői, szabados és telepes vitézek; nem a nobilisek javára, hanem éppen ellenök."1

„Az Aranybulla eredeti jelentősége tehát dominiumi, földesúri természetű, mely 1267-ben és véglegesen csak 1351-ben ölt feudális közjogi jelleget."2 Erdélyi elmélete, mely kétségtelenül a kérdést új világításba helyezte, a fejlődést túlságosan német mintára gondolta el. Azonnal kitűnt, hogy az általános felfogás szerint szolgaeredetű ministeriálisok a királyi serviensekkel nem hasonlíthatók össze. A források szel-' lemének megfelelően, Szekfü, a magyar közélet átfogó rajzában,3

úgy látja már a királyi servienseket, mint szegényebb közszabadokat, kik királyi földre telepedtek. Birtok fejében szolgálják a királyt, ezért nevezték magukat „királyi szolgák"-nak, királyi bíráskodás alá vannak rendelve, de a királlyal nem mint az állam fejével, hanem mint magánúrral állnak közvetlen összeköttetésben. Midőn a nagybirtok territoriális terjeszkedésével szemben a királyság nem mutatkozik elég erősnek, meglazul magánjogi kötelékük, a viszony most már közjogivá válik. Az Aranybulla harcai közben „a változáshoz képest az eddigi elnevezés is eltűnik: a királyi szol gák ezután az „ország nemeseinek" neveztetnek (nobiles regni)."4 Hasonló eredményre jut Domanovszky Sándor is, csakhogy a királyi serviens súlyos helyzetét a XIII. századbeli gazdasági krízissel, a pénzgazdálkodás kibontakozásával hozza kapcsolatba. A terhek fokozatos emelkedése arra indítja a szolga népeket, hogy a királyi földön elszórtan, nagyobbrészt velük földközösségben élő szabadokat maguk közé vonják, magukba olvasszák. De nemcsak alulról, hanem a nagybirtok részéről is erős nyomásnak vannak kitéve. A királyi birtokok adományozásával ezek a szabadok magánhatóság alá kerülnek, szabadságuk veszendőbe megy. Ilyen körülmények közt a királyi szolgálatban álló szabadok (servientes) a szabadságukat védeni nem tudó királyi hatalommal és a főurakkal szemben kikényszerítik az Aranybullát.5 1 Árpádkor (1922). 190. 1. - Az aranybulla társadalma (Fejérpataky-emlékkönyv. 1917.) 107. 1. 3 A magyar állam életrajza. ' IT. ο. 64. 1. 5 Geschichte Ungarns. (Bibliothek der Weltgeschichte. 1923.) 57. és 60. 1. Hörnern Bálint a turóci jobbágyfiúk mintá-