Századok – 1927-1928

Értekezések - LUKINICH IMRE: Kossuth Lajos és a Magyar Történelmi Társulat 225

228 LUKINICH IMRE. — KOSSUTH LAJOS ÉS A MAGY. TÖRT. TÁRS. a rendes hadsereg behozatala a zéróig nullificálta. Országgyűléseink csak provinciális téren mozoghattak, a magas állami functióknál a magas politikában semmit sem nyomtak; a népet kellett nemzetté tenni, hogy Magyarország önálló lehessen (békés úton, lia lehet, fegyverrel, ha kell). Ennek okvetlen feltétele volt a föld felszabadítása. Jobbágy nem lehet szabad polgár. 2. A jobbágyi állapot egy Damocles-kard volt hazánk felett. Eszköz volt a bécsi udvar kezében, melyet amikor tetszett, felhasználhatott. Ha ama régi törvényünkkel szólva azt mondja: »Clamor populi jugiter ascendit in conspeetum domini«, nem tűrhetem, felszabadítom a jobbágyságot a feudális járom alól, s ha ezt a dictatumát az egységes uralkodás decretal ásával összeköti: Magyarországnak örökre vége van, a nép vele tart s hogy mire képes a bécsi udvar, azt megmutatta Galíciában, ahol 10 forintért »par tête« prédájára bocsátotta a népnek a Sehlaehtiezok fejét. Ezt a fegyvert ki kellett a kezéből venni mindenáron. 3. Az ország közgazdászati állapota a szégyenig siralmas volt. Én mindent elkövettem ugyan, hogy manufacturális ipart is teremtsünk (Iparegyesület, kiállítások stb.), de a földművelés Magyarországon mégis fő dolog és József császár azon rendelete, hogy Magyarország csak nyerstermékek előállítására szorítkozzék, befészkelte magát a közgazdászati viszonyokba. Austriában mesterségesen ápolt ipar, nálunk robottal űzött· mezőgazdaság. így nem lehet boldogulni. Robot mellett intensiv okszerű földművelés úrnál, jobbágynál egyiránt merő lehetetlenség. Rabszolga kényszermunkával lehet pyramisokat építeni, de nemzetet vagyonossá tenni soha. Ε tekintetek állottak szemem előtt. És szemem előtt állott az, hogy a feudalismus korunkba többé nem illik bele. És szemem előtt állott az igazság tekintete a nép iránt. Tehát az ily hatalmas okok által sürgetett földfelszabadítás teljességgel nem volt elhamarkodott; mind politikailag, mind közgazdászat il ag parancsoló sürgető szükség volt. De persze kiviteléhez kedvező conjuncturák kellettek.^ Néhány hónappal a 47—48-ki országgyűlés előtt Hódmezővásárhely küldöttséget küldött hozzám, hogy meg akarja magát váltani; földesura (Károlyi) hajlandó