Századok – 1927-1928

Tárca - Lukinich Imre: Főtitkári jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1926. évi működéséről 212

214 TÁRCA. nek és ápolásának ügyét, s ha mindezek ellenére sem hivatkozhatik nagyobbarányú megerősödésre, akár az alapítványok, akár a taglétszám emelkedése tekintetében, annak nem a közömbösség, hanem az általános elszegényedés az oka. Erős a meggyőződésünk, hogy amily mértékben erősödik az az osztály, amely a béke éveiben erkölcsi kötelességének tartotta hagyományaink ápolását, abban az arányban fog megerősödni Társulatunk is. A mult év folyamán Társulatunk másik hivatásának: a magyar történelem szakszerű művelésének, történelmi emlékeink összegyűjtésének és kiadásának is igyekeztünk eleget tenni. Folyóiratunk, a Századok 28 ívnyi terjedelemben jelent meg és minden egyes füzetében több forrástanulmányt, a hazai és a külföldi történetirodalmat egyaránt felölelő ismertetéseket és bírálatokat és gazdag folyóiratszemlét adott. De folytatta munkásságát a Magyarország újabbkori történetét megvilágítani hivatott forráskiadványok közrebocsátása terén is. Ε tekintetben a Társulatunk elnöke által többízben körvonalozott programmot igyekszik valóra váltani. A mult év folyamán megjelent Széchenyi naplóinak II. kötete Viszota Gyula tagtársunk szerkesztésében, mely kötet a naplók 1820—2ö-ig, a M. Tud. Akadémia megalapításáig terjedő részét tartalmazza és nemcsak megbízható szöveget és részletes jegyzetanyagot ad az olvasó kezébe, hanem kimerítő bevezető tanulmányában a kötet anyagáról is tájékoztat. Ε kiadvány tartalmát a Századok olvasóközönsége jól ismerheti azon mesteri tanulmányból, melyet Angyal Dávid igazgatóválasztmányi tagtársunk a Századok LTX. évfolyamában tett közzé. 1926-ban jelent meg Angyal Dávid tagtársunk szerkesztésében Falk Miksa és Kecskemétiig Aurél elkobzott levelezése is egy terjedelmes kötetben, mely kiadványnak maradandó értéket biztosít a szerkesztőnek a kötet elé írt nagyszabású tanulmánya a magyar hírlapirodalomnak 1849-től 1860-ig terjedő történetéről, továbbá az a sok értékes jegyzet, mely megbízható tájékoztatást nyújt az abszolutizmus korában szereplő egyének életrajzi viszonyairól és szereplésük részleteiről. Méltón sorakozik e kiadványokhoz Szekfü Gyula nagy értékű kötete is, melynek címe: Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez 1790—1848, melyben a szerző a nemzetiségi kérdés fejlődésére vonatkozó iratközléseket vezeti be s részletesen feltárja azt a küzdelmet, melyet a magyar-