Századok – 1927-1928
Történeti irodalom - The historians history of the world. Ism. Török Pál 198
198 TÖRTÉNETI IRODALOM. 198 nyát illetőleg, Ferrata bíbornok nemrég nyilvánosságra hozott emlékiratai1 egészen elsőrangú forrásul szolgálnak, addig Schlözer újabb római levelei igen kevés és Ferrata emlékirataihoz viszonyítva, jelentéktelen anyaggal egészítik ki a Vatikán és Németország kapcsolataira vonatkozó eddigi tudásunkat. Pedig ezt a kiegészítést Arthur Böthlingnek immár elavult munkája (Bismarck und das päpstliche Rom, Berlin, 1911.) után joggal reméltük éppen Schlözer újabb római leveleitől. Ismételjük, az egész kötet történeti értéke vajmi kevés, irodalmi értéke, viszonyítva Schlözer régebbi írásaihoz, szóba sem jöhet, az egészet nyilván a régebbi levelek nagy anyagi sikerén felbuzdult élelmesség hozta elég ügyetlen formában létre. Ez a kötet nem méltó Kurd von Schlözer emlékéhez.2 Tóth László, The historians history oï the world, 27 kötetben, ötödik kiadás, 1926, London és New-York, The Encyclopaedia Britannica Co. Ltd. Ha centiméteressel nézzük a munka terjedelmét, kisebbnek látszik, mint a Nagy Képes Világtörténelem: csakhogy ez az angol világtörténelem olyan vékony papírosra van nyomtatva, hogy a látszólagos kis terjedelem dacára, ívszáma kétszerannyinál is több, mint a Nagy Képes Világtörténelemé. Ha a magyar tudomány részesedését vizsgáljuk a Hist. Historyban, a címlap szenzációs meglepetéssel szolgál: 32 „contributor" és „kiadói revisor" közül 3 magyar: Marczali Henrik, Goldziher Ignác és Vámbéry Ármin. A magyar munkatársak száma eszerint ugyanannyi, mint a franciáké, természetesen elmarad az angol és német munkatársak száma mellett, de hiúságunknak hízeleg, hogy japánitól eltekintve, az egész sorozatban nincs is más nemzet képviselve. Ha azonban végignézzük a köteteket, a magyar részesedés ugyancsak összezsugorodik. Vámbéry és Goldziher még csak nem is magyar tárgyról ír, egyik az iszlámról, a másik Törökország XIX. századi történetéről. Mindhármuk összes munkája két ívnyi, a több mint 1000 íves műben. Még szomorúbb tapasztalatra teszünk szert, lia a magyar történetírók neveit keressük a biblográflában: az említett három írón kívül csak Csuday Jenő: A művészet német fordítása és 1 Card. Dominique Ferrata, Mémoires, 3 torn. Róma, 1920. Fontosságát igen behatóan értékeli Ulrich Stutz: Die päpstliche Diplomatie unter Leo XIII. Berlin, 1926. c. munkájában, amely tulajdonképen az emlékiratok kritikai feldolgozása. 2 Az újabb levelek kiadását a német tudományos kritika sem fogadta kedvezően. V. ö. Ulrich Stutz id. munkáján kívül I. Haller ott idézett kritikáját: Deutsche Literaturzeitung (1924 november 15.) Uj folyam, I. kötet, 32. szám.
