Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Schlözer; Kurd von: Letzte römische Briefe 1882–1894. Ism. Tóth László 195

TÖRTÉNETI IRODALOM. 197 val a köztársaság hatalmi állását megszilárdítani (franciaorosz szövetség megkötése), de ez a franciabarát politika a kúriának nemcsak, hogy tényleges eredményeket nem hozott, hanem a francia radikális baloldal gyors megerősödése egyenesen az egyház és állam erőszakos szétválasztására vezetett, ami pedig Rampolla egyházpolitikájának csődjét jelentette. Schlözer küldetése tehát lényegében nem érte el végső célját. Részletekben kitűnően dolgozott ugyan, de Németország és a Vatikán szorosabb politikai együttműködését a politikai hatalmi csoportok kialakulása miatt valóra váltania nem sikerült. Ezért is, de meg mert Schlözer, aki Bismarck diplomáciai iskolájához tartozott, s annak mindvégig hű követője maradt, a wilhelminus korszak politikai levegőjébe sehogy sem illett bele, 1892 nyarán Rómából, előrehaladott korát adva ürügyül, távoznia kellett. Egyrészt Schlözer érdekes írói egyénisége miatt, másrészt, mert levelei Bismarck és a Vatikán összeköttetéseire vonatkozólag fontos, új adatokkal biztattak, a tudományos világ méltán nézett várakozással az újabb római levelek közzététele elé. Az előttünk fekvő kötet azonban alapos csalódást hozott. Ez a kötet ugyanis az előzőtől eltérő, még pedig hibás módszer szerint készült. Amíg a római levelek első kötete, igen helyesen, Schlözer leveleit hű szövegben a nélkülözhetetlenül szükséges jegyzetekkel együtt közli, addig ez a kötet meglehetősen szerencsétlen keveréke a szövegközlésnek és a feldolgozásnak. A szöveget az író unokaöccse, Leopold von Schlözer állította össze, de a helyett, hogy magát a levélírót beszéltetné, a levelek anyagát öt fejezetbe (I. Einleitende Verhandlungen 1882/83; Der Kronprinz im Vatikan. — II. Friedensschluss 1886/87. — III. Der Kaiserbesuch im Vatikan 1888. — IV. Bismarcks Sturz, Frankreichs Einfluss im Vatikan. — V. Abschied und Ausgang 1892/94) foglalta össze, amelyek puszta kivonatnál egyébnek nem igen nevezhetők. Előadását pedig teljesen zavarossá teszi az a módszertani szempontból súlyos hiba, hogy az elbeszélés folyamatosságát minduntalan egész levelek, vagy rövidebb-hosszabb idézetek közlésével szakítja félbe. Az a körülmény, hogy Leopold von Schlözer nem az eredeti leveleket, csupán azoknak ellen nem őrizhető hűségű kivonatát adja, már magában véve nagyon csökkenti a mű tudományos értékét és jelentőségét. De amit ad, az is kevés és jelentéktelen. Ügy látszik, politikai szempontok miatt nem volt lehetséges, az eredeti leveleket egész terjedelmükben közzétenni. Ezt a kiadó újságcikkek, élclapokban Schlözerről írt tréfás versek újranyomatásával igyekezett pótolni; az a kevés eredeti levél pedig, amelyet egész terjedelmében közöl, nagyon kevés kivétellel, jelentéktelen tartalmú, meghívó, üdvözlő vagy köszönő levél, vagy nem is Schlözertől való. Ilyenformán, amíg a Vatikán és Franciaország viszo-