Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Majarlaki Kiss Lajos: Adatok a tapolcai apátság történetéhez. Ism. P. A. 175

178 TÖRTÉNETI IRODALOM. 178 ellene a magyar katholicizmus és állott utóbb egységesen a protestánsok mellé a Thun-féle patens elleni küzdelemben. Maga a nemzet még egyelőre szervezetlen. A konzervatívok egyébként tiszteletreméltó, de vezér nélküli csoportja nyíltan az 1847-es alapon áll. A hozzájuk közelálló Széchenyi nagyarányú munkásságot fejt ki ugyan, Blick-je főleg a külföldön, akadémiai levele meg itthon gyakorol nagy hatást, de már csak önkéntes fogsága miatt sem válhatik a nemzet vezérévé. Viszont Kossuth és az emigráció 1849-re esküsznek. Az 1848 as törvényekhez rendületlenül ragaszkodó Deák „akkor még magánosan áll. Vezér hadsereg nélkül". Hatása csak az időtől válik a közvéleményre erősebbé, mióta Kemény Zsigmonddal és ennek révén a Pesti Napló-xal állandóbb összeköttetésbe lép. (VII. rész.) Nyilvánvaló volt, hogy a 70 milliónyi lakost számláló császárságban a szervezett államhatalommal, annak fegyveres erejével az 1850-ben nem egész 5 millióra becsült magyar nemzet még egyszer nem veheti fel egymagában a nyilt harcot; bár az is kétségtelen volt, hogy a magyar kérdés rendezetlensége és a magyarság elégedetlensége egyik legveszedelmesebb gyöngéje a Habsburgok birodalmának. Ilyen körülmények között tör ki az olaszországi háború, melyben csakhamar kiderült a félelmetesnek látszó császárság tehetetlensége. Kétségbeejtően ügyefogyott a diplomáciája, szánalmas a pénzügyi politikája, kritikán aluli a hadvezetése, hadiszállítóinak embertelen hitványsága pedig a belső romlottságra vet világosságot. Elmondhatjuk, hogy Ausztria intéző hatalmasságainak, államférfiainak végtelenül rövidlátó politikája volt nemzetünk legnagyobb szerencséje. Mert ha Ausztria önként lemond olasz tartományairól, megmaradt területein és így hazánkban is a siker minden reményével folytathatta volna germanizáló abszolutizmusát. A vesztett háború azonban kétségtelenné tette az addigi politika csődjét. Ezt az alkalmat felhasználja szerző arra, hogy megcsinálja a Bach-rendszer mérlegét. A történetíró itt találkozik a gyakorlati államférfival, kinek az országlás művészetében edzett szeme biztosan, hideg számítással tekinti át a célt, az eszközöket, az elért eredményeket s a rájuk fordított áldozatokat. Éles ítélettel állítja szembe a rendszer belső ellenmondásait s kevés maradandó alkotását tömérdek hibájával, bűnével, kártevésével, melyek főleg a nyelvi, faji ellentétek oktalan felszítása révén a birodnlom legveszedelmesebb bomlasztó erőit keltették életre. (VIII. rész.) A külpolitikai eseményekkel szorosan összefügg az emigráció története. Szabadságharcunknak menekülésre kényszerült hajótöröttjei elszóródtak három világrészben. A többségük Nyugat-Európában keresett menedéket, de jutottak a Balkánra és Kis-Ázsiába is, sőt akadtak olyanok is, akik Amerikában próbáltak szerencsét, helyesebben ott ették a