Századok – 1927-1928
Történeti irodalom - Majarlaki Kiss Lajos: Adatok a tapolcai apátság történetéhez. Ism. P. A. 175
176 TÖRTÉNETI IRODALOM. 176 lapanyagának, valamint a korszakról szóló bőséges hazai és külföldi irodalomnak, az önálló műveknek, sőt a folyóiratokban megjelent cikkeknek gondos áttanulmányozására és feldolgozására. Abban viszont, hogy feladatát oly kitűnően oldotta meg, nagy segítségére voltak kétségkívül azok a tapasztalatai, melyeket hosszú közéleti tevékenysége, államférfiúi pályafutása alatt szerzett. A II. kötet hat részre oszlik. Ezek közül az első négy az 1853-tól 1859 ig terjedő hat esztendő bel- és külpolitikai történetét tárgyalja. Az ötödik rész az 1849-től 1859-ig lefolyt évtized gazdasági és társadalmi életét rajzolja, a hatodik pedig ugyané korszaknak irodalmát és művészetét dolgozza fel. Az I. rész, mely egyúttal az egész mű VI. fejezete, Libényi 1853 februárjában elkövetett botor merényletének történetével indul meg. Ez a gonosztett bizonyos fokig éppúgy válasz volt az osztrák kormányzat kegyetlen kivégzéseire, mint a 32 nappal előbb kitört milanói zendülés. A bécsi intézőkörök mindkettőt magyar és olasz hazafiak újabb esztelen kivégzésével igyekeztek megtorolni. Ez a bosszúvágyuk élt egy évvel utóbb is, mikor Bach a Libényi merényletének évfordulóján Íratta alá Ferenc Józseffel az erdélyi vértanuk halálos ítéletét. Nemzetünk tragédiája, de egyúttal a belső megerősödés szempontjából elveszített 20 esztendő miatt egyúttal a Habsburgoké és az egész monarchiáé is, hogy sem az ifjú császár, sem tanácsosai nem követték azt az engesztelékeny politikát, melyre 140 év előtt a kismajtényi fegyverletétel után III. Károly mutatott példát. Amilyen szerencsétlen volt a belpolitika, éppen olyan korlátoltság é^ényesiilt a külügyek intézésében is. Buol külügyminiszter pl. annyira tájékozatlan volt az európai helyzetről, hogy alig pár hónappal a krimi háború kitörése előtt, az 1853 okt. 9-én tartott miniszteri értekezleten, I. Miklós cár nyilatkozatára és III. Napoleon békés politikájára hivatkozva, a létszámcsökkentést hozta javaslatba, amit egyébként a birodalomnak a nagy katonai terhekből eredő siralmas pénzügyi helyzete indokolttá tett volna. Jellemző magának Ferenc Józsefnek álláspontja is, mely szerint az esetleges orosz-török háború Európa nyugalma szempontjából nem veszedelmes; de kritikus helyzetbe jutna Ausztria, úgyhogy semlegességét is fel kellene adnia, ha Nyugat-Európa hatalmasságai politikájuknak sikere érdekében forradalmat szítanának Magyares Olaszországban. Mikor pedig a háború Buol reményei ellenére kitört, a császárság konzervatív elemei: az arisztokrácia és a vezérkar az Oroszország mellett való kitartás szükségességét hangoztatták, míg Buol külügyminiszter, Bach, Albrecht főherceg és a monarchia párizsi nagykövete a nyugati hatalmakhoz való csatlakozást és a dunai tartományok megszállását, illetve végleges elfoglalását indítványozták. E két ellentétes álláspontból született meg az a felemás eï-