Századok – 1927-1928

Értekezések - FEHÉR GÉZA: A bolgár egyház kísérletei és sikerei hazánkban 1

8 FEHÉR GÉZA. vonni s kihasználni Bizánc elleni harcaiban. Ugyanis Skylitzes munkájának Kedrenos közölte átírásában ezt olvassuk: Τούτψ τψ ετει και αποστασία γέγονε Βουλγαρίας μετά είκοστόν πρώτον ίτος της αυτών καταδουλώσεως και υποταγής τούτον τόν τρόπον. Πέτρος τις Βούλγαρος, Όδελεάνος την προσηγορίαν, δούλος Βυζαντίου τινός ανδρός, άποδράς έκ της πόλεως επλανατο εν Βουλγαρία, και κατήντησεν οίχρι Μωράβου και Βελεγράδων. (φρούρια δε ταύτα της ΤΤαννονίας κατά τήν περαίαν του "Ιστρου διακείμενα και γειτονοΰντα τώ κράλη Τουρκίας) και υίόν εαυτόν έφήμιίε Ραδομηροΰ τοΰ υιού τού Σαμουήλ.1 Ezután Mihály Dëvol püspökének bécsi kéziratában (1118. év)2 a következő pótlást találjuk: τεχθέντα αύτψ· από τής θυγατρός τοΰ κράλη Ουγγρίας, ήν ετι Σώντος τού Σαμουήλ μισήσας έδίαι£ε και ήγάγετο τήν πανωραίαν Είρήνην τήν Λαρισσαίαν.3 Eszerint Delján Péter, aki a görög iga alatt szenvedő Bulgáriában 1040-ben kitűzte a szabadság zászlaját s akit a bolgárok Belgrádtól Szalonikiig mint szabadító cárjukat ismertek el, a Sámuel-fi Gavril-Radomir fia volt, annak első feleségétől, „Magyarország királya leányától". Ez a magyar királyleány csak Géza fejedelem leánya, Szent István testvére lehet. Szóval Sámuel bolgár cár fia, Gavril-Román trónörökös elvette Géza magyar fejedelem leányát, ami bizonyára egy, a két fejedelem közötti barátsági szerződés megpecsételése volt. Mi haszna lehetett a magyar fejedelemnek ebből a szerződésből ? Géza fejedelemről tudjuk, hogy átlátta, hogy népe elpusztul, ha nem alkalmazkodik az új viszonyokhoz s minden erejével azon volt, hogy Magyarországot európai állammá tegye. Ε cél érdekében maga keresztyénné lett s a hívására jött papok országában is megkezdették a térítő munkát. De igyekezett diplomáciai eszközökkel — elsősorban házasságokkal — is erősíteni a magyar állam helyzetét s megvalósítani dinasztikus terveit. Jó viszonyban akart lenni összes szomszédaival, és pedig elsősorban házasságok útján. így fiát s trónja örökösét egy bajor 1 Cedr. ed. Bonn. II. p. 527. 2 C. de Boor, Zu Johannes Skylitzes. Byz. Ζ. XIII. 366 —69. 11. 3 Β. Prokic, Die Zusätze in der Handschrift des Johannes Skylitzes, Cod. Vindob. hist. gr. LXXIV. München, 1906. 35—36. 11.