Századok – 1927-1928

Értekezések - KMOSKÓ MIHÁLY: Gardizi a törökökről 149

GARDÎZÎ A TÖRÖKÖKBŐL. 161 szerint1

„a perzsák gyülekezésének leszármazása és vándorlásaik könyve". Ε munkának az arab irodalomban semmiféle nyomaival nem találkozunk, ellenben Gardîzî a törökökről szóló értekezésének elején említést tesz Ibn Xordadbeh Kitáb-i-axbár („a történelem könyve") c. munkájártM, amelyet iAbdalmalik b. Mansûr at-Taiâlibî Turar mulûk al-furs wa-sijarihim c., a régi perzsa királyok történetét tárgyaló munkájában2 több ízben idéz s a melyről Maslûdi az Aranyrétek bevezetésében3 szinte áradozva emlékszik meg. Mivel azonban e mû csakis a perzsák történetével foglalkozik, nem valószínű, bogy Gardîzî ezt a munkát használhatta volna a törökökről szóló értekezésének forrása gyanánt. Marad tehát földrajzi műve, amelynek címe: Kitáb al-masálik wa-1-mamâlik, azonos Gaihâni földrajzi munkáéval, aminthogy ez utóbbi voltaképen nem is más, mint az előző mű bővített kiadása. Bocsánatot kell kérnem, hogy e mű közzétételének történetére röviden ki kell térnem, azonban a magyar őstörténeti kutatás szempontjából ez az ügy oly fontos, hogy azt hallgatással nem mellőzhetem. Ibn Xordâdbeh földrajzi munkáját első ízben Barbier de Meynard tette közzé az oxfordi Bodleyan-könyvtár egyik kézirata alapján, a Journal Asiatique 1865. évfolyamában. Ez a kiadás azonban nem volt kielégítő; a tulajdonnevek nagy része eltorzított alakban látott napvilágot, azonkívül első olvasásra nyilvánvaló volt, hogy szövege erősen meg van csonkítva. Tudnunk kell azonban, hogy e mű az arab földrajzi irodalom egyik legrégibb terméke, az első muszlim Bädeker, amely a IX. század közepe táján Íródott, de Goeje, a Bibliotheca Geographorum Arabicorum tudós kiadója, a mű fontosságának egyben az editio princeps gyöngéinek tudatában több mint egy évtizeden át kutatott annak jobb és teljesebb szövege után s e célból Carlo Landberg grófhoz, a fáradhatatlan svéd orientalistához és keleti utazóhoz fordult azzal a kéréssel, hogy e mű jobb kéziratát Keleten igyekezzék megtalálni. A svéd gróf fáradságát tényleg siker koronázta; csakhamar talált egy kéziratot, amelyet 1885-ben a bécsi udvari könyvtárnak ajándékozott, azzal a kikötéssel, hogy az de Goeje rendelkezésére bocsáttassék, hogy Ibn Xordâdbeh földrajzi munkáját 1 I, 149. 2 Ed. Zotenberg, Paris, 1900, á l30, 257, -262, 378, 4tó|· 458, 556, 604. 11. <•:;.!: .·•! • Ο ' 3 Murûg, I, 13. '• .- J Ι' ' ' Századok, 1927. IV—VI. füzet. 11