Századok – 1927-1928

Értekezések - KMOSKÓ MIHÁLY: Gardizi a törökökről 149

Gardîzî a törökökről.* Ismeretes dolog, hogy a magyarság legrégibb történetére vonatkozó adatainkat java részben nem egykorú forrásokból merítjük, hanem oly későbbi irodalmi alkotásokból, amelyek szerzői régibb, nagyobbára elveszett vagy elkallódott írásokból szerezték értesüléseiket. Ε tényállásból az következik, hogy a racionális hermeneutika elemi szabályai értelmében az ilyen források feldolgozását, a prophoristikát, meg kell előznie a heuristikának, az egyes források feltárásának, értve ez alatt a források szövegének lehetőleg pontos megállapítását, amivel a szövegkritika foglalkozik, továbbá e források régibb alkatrészeinek felfedését, ami viszont a forráskritika feladata, amely tudvalevőleg a modern történettudomány terén egyre nagyobb és nagyobb jelentőségre tesz szert. Sajnos, a magyar őstörténet kutatóinak nagy része ezen az elemi szabályon túltette magát s ott, ahol keleti szerzők adatainak értékesítéséről volt szó, a legtöbben ott kezdték a dolgot, ahol voltaképen végezni kellett volna. Őstörténeti kutatóink tekintélyes része ugyanis az ú. m keleti forrásokat, vagyis az arab s a perzsa íróknak a magyarságra vonatkozó helyeit a Magyar Honfoglalás Kútfőiben, a Magy.Tud. Akadémia millenniumi kiadványában megjelent szövegekből ismeri, amelyeket Kuun Géza gróf tett közzé, e szövegek forráskritikáját illetőleg pedig Marquart berlini professor Osteuropäische und ostasiatische Streifzüge (Leipzig 1903J c. munkájának nyomában halad, abban a boldog hitben ringatva magát, hogy a keleti forrásokra vonatkozó tudományos munkálatok heuristikai része végleges elintézést nyert s ezen a téren többé semmiféle tennivaló nincsen. A valóságban pedig a dolog úgy áll, hogy mindent elülről kell kezdenünk. * Felolvastatott a Magyar Tudoraányos Akadémia 1927 febr. 28-án tartott ülésén.