Századok – 1925-1926

Értekezések - GYALÓKAY JENŐ: A magyar nemes insurrectio reformtervei 1797-től 1809-ig 126

„ A MAGYAR NEMES INSURRECTIO REFORMTERVEI 1797-TÖL 1809-IG. 149 harcokat vívott a Beauhamais Eugène olasz alkirály és Macdonald tábornagy vezetésével betört francia hadakkal. A javaslat szerzője — gróf Hadik András altábornagy1

— 1805-ben insurgens gyalogdandárparancsnok volt Egerben, 1809-ben pedig tiszáninneni kerületi tábornok lett Kassán. Az utóbb említett évben a zemplén-és hevesvármegyei huszárezredek, továbbá a heves-, borsod-, gömör-, zemplén- és abaujvármegyei (15—19. sz.) zászlóaljak tartoztak alája.2

Ezek a csapattestek azonban nem jutottak harcba az ellenséggel, így hát Hadiknak is mások tapasztalásával kellett bővítenie a maga javaslatát,3

ami azonban korántsem csökkenti érdekes voltát. A reformterv minden sora elárulja, hogy írója lelkes magyar ember volt, aki a maga fajtáját minden más nemzetnél különbnek s különösen lovascsatára, sokkal rátermettebnek hiszi. Nem keni az 1809-i balsiker ódiumát se a vezetőkre, se a harcosokra, hanem — a korábbi javaslatok szerkesztőivel alapjában egyetértve — a következő két okra viszi vissza azt: 1. Az insurrectiót későn hívták be. 2. Megalakulása után se volt elegendőszámú, a maga dolgában járatos tanítója, akiket az akkor már 1 A hasonnevű híres tábornagynak három fia volt, kik közül az itt szóbanforgó András 1764-ben született Budán. 1781-ben mint alhadnagy kezdett a 2. gyalogezredben szolgálni, de nemsokára a 6. huszárezredhez került s ott 1783-ban főhadnagy lett. 1788-tól 1815-ig minden háborúban résztvett. 1796-ban már ezredes és az (1801-ben feloszlatott) 6. dragonyosezred parancsnoka, 1800-ban vezérőrnagy, 1809-ben altábornagy. 1827-ben ment nyugalomba, mint címzetes lovassági tábornok, valóságos belső titkos tanácsos és a 6. huszárezred másodtulajdonosa. Meghalt Marcaltőn, 1840 június 18-án. Jóval idősebb testvérbátyja — Károly — 1789-től 1794-ig a 6. huszárezred parancsnoka volt. 1793 szeptember 29-én Berlaimont-nál és október 15-én Wattignies-nél tanúsított vitézsége jutalmául, a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét, majd 1796 szeptember 3-án Würzburgnál — mint vezérőrnagy — ugyanannak középkeresztjét kapta. Mint altábornagy halt meg 1800-ban, Marengónál kapott sebe következtében. ' 2 Die ung. Ins. Armee i. J. 1809. — „Geschichte der k. u. k. Wehrmacht, V. (Wrede) Beilage XXII." 3 Pest, 1809 december 16. (Orsz. Ltár: József nádor titk. ltára; Acta Insurr. Anni 1809. Nr. LV.)