Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Pesti Hirlap - 887

TÖRTÉNETI IRODALOM. 887 alapján kénytelen a maga diagnózisát megállapítani. Más szóval ez annyit jelent, hogy szakmegáliapításokat, mint nyilván elhanyagolható mennyiségeket figyelmen kívül hagyva, a dolog velejéhez, „lélektani értékéhez" a történész is hozzászólhat. Schaffer itt arra figyelmeztet, hogy bár Széchenyit egyikük sem figyelhette meg, mégis az elme- és idegorvos fölötte előnyös helyzetben van azáltalj hogy Széchenyi naplóiban egy páratlanul éle3 megfigyelő, rendkívül finoman elemző egyéniségnek oly megfigyeléseiről és oly elemzéseiről van értesülve, s oly beható és leplezetlen módon, hogy joggal nevezhette akadémiai értekezésében Schaffer a följegyzéseket igazi lelki okmányoknak. Már pedig ilyeneket állapít meg az idegorvos, midőn ideges emberrel foglalkozik és olvasva Széchenyi naplóit, a mai szakember, aki a lélekelemzés finom eszközeivel bánni megtanult, csodálattal szemléli az önmagában való elmélyedés bámulatra méltó fokát. Azt mondja Schaffer, hogy Széchenyi naplóit nem csupán a történész, hanem szinte egyúttal az idegorvos számára is írta és éppen Θ pontnál utal arra a határvonalra, mely a két szakember illetékességét élesen elválasztja. Így azután érthető, hogy az idegorvos más szakember felfogásától teljesen függetlenül alkotja meg a maga véleményét, melyet a maga részéről a következőképen foglalt össze: „Széchenyi lelki struktúrájának következményeképen előállott a bizonyos mértékben rendellenes lelki dynamia; örökletesen túlérzékeny, szélsőséges neurotikus kedélyének minden megszólalása a rendestől nem egyszer eltérő, sokszor feltűnő, mindig sajátos módon történt". Angyal Dáv id az idegrendszer determináló jelentőségét Széchenyiről pályájának bírálatában érezte is, amidőn Schaffer munkájára vonatkozó kritikájának befejezéseképen a következőket mondja: „és már most lelkiismereti furdalás nélkül vizsgálhatjuk Széchenyi ifjúkorát a lélektan segítségével, de mindig azzal a hallgatag föltevéssel, hogy a hangulat és a szenvedélyek csapongásainak az idegek, bizonyos általunk ki nem kutatható elváltozásai felelnek meg". Schaffer azzal a megjegyzéssel zárja be közleményeit, hogy ezen a történészre nézve ki nem kutatható elváltozások az ideg-elmeorvosra nézve éppen Széchenyi önvallomásai alapján igenis kikutathatók, miképen azt akadémiai értekezésében kimutatta. Pester Lloyd. 1926. 1. reg. sz. Erényi G.: 1900—1925. A század első negyedének történelmi eseményeit foglalja össze. — 2. reg. sz. Marczali, Heinrich: Europäische Politik unter Eduard VII. J. A. Farrer e című könyvének ismertetése. — 18. reg. sz. Dr. E. K. Franz Deáks Leichenbegängnis. A Kossuth-hagyaték kiadatlan leveleiből. — 36. esti sz., 42. reg. sz. Kumlik, Emil: Max Falk und Aurel Kecskeméthy. Angyal Dávid könyvének ismertetése. — 74. reg. sz. Sebestyén, Karl: Heinrich Marczali. 70. születésnapja alkalmából tanári és történetírói működésének összefoglalása. — 76. reg. sz. Auffenberg-Komarow, Baron: Cadorna's Memoirenwerk. Cadorna emlékiratainak ismertetése. — 84. esti sz. Marczali, Heinrich: Fürst Franz Rákóczi und das Volk. Rákóczi népszerűségének okairól. — 84. reg. sz. Marczali, Heinrich: Ein Stück, deutscher Kulturgeschichte. Dove Alfred: Ausgewählte Aufsätze c. könyvének ismertetése. — 85., 86. reg. sz. Wertheimer, Eduard von: Die Züchtigung Haynau's in London 1850. Haynau londoni útján a Barcley, Perkins et Co. sörgyárban történt megveretéséről. Az osztrák köv és az angol külügyminiszter közötti tárgyalások ismertetése az elégteuJadás körül. Pesti Hírlap. 1926. 21., 24., 44., 61. sz. Gróf Tisza István bizalmas levelezése I. Ferenc Józseffel, IV. Károllyal és a volt monarchia legfőbb vezetőivel. Tisza levelei Stürgkhöz, a közös hadügyminiszterhez báró Conradhoz, a hadseregfőparancsnoksághoz. — 70. sz. Gabányi János: II. Rákóczi Ferenc. Születésének 250. évfordulójára. Életének és jelentősé-