Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Kötzschke; Rudolf: Allgemeine Wirtschaftsgeschichte des Mittelalters. Ism. Váczy Péter 866

TÖRTÉNETI IRODALOM. 871 •der Streit geführt" (399. 1.) Azt hiszem, a magyar olvasók körében ez a sor osztatlan derültséget fog kelteni. Váczy Péter. Aiessandro Cutolo: II regno di Sicilia negli ullimi anni di vua üi Carlo II. d'Aiigiù. Milano—Koma-1\ apoli. 1924. Ára: 15 líra. A. Cutolo, a nápolyi levéltár könyvtárának fiatal igazgatója, miként a nápolyi historikusok túlnyomó része, az Anjou-korral foglalkozik. Különösen az Anjouk történetében mutatkozó hézagokat iparkodik kitölteni (jelenleg Nápolyi László történetén dolgozik). Szerencsés viszonyok között van: rendelkezésére áll a nagyszerű Anjou-levéltár, hozzáférhet a nápolyi Anjoukra vonatkozó teljes irodalomhoz s így adva vannak az eszközök, hogy tökéleteset és értékeset alkosson. Fentjelzett munkája két részre oszlik: az első részben adja •a történetet (1—64. 1.), a második részben az okmánytárt (Codice diplomatico 65—194. 1.). Az első részben 8 fejezetben elmondja II, Károly ifjúságát, megpróbáltatásait, tárgyalja a főhivatalokat, előrebocsájtva történeti fejlődésüket, beszél a kisebb hivatalokról, fejtegeti az államhatalomnak az egyházhoz, községekhez, hűbéresekhez való viszonyát, vázolja a kulturális viszonyokat s befejezésül leírja II. Károly halálát •és idézi a S. Pietro Martire kolostor krónikájának II. Károlyra vonatkozó fejezetét. Munkájában szakember újat alig talál. Szerencsétlen gon•dolat volt II. Károly uralkodásának két utolsó évét választani a tárgyalás anyagául, mikor a király többnyire az országtól távol tartózkodott s csak meghalni jött vissza Nápolyba. Mivel fontos esemény alig adta elő magát a tárgyalt idő alatt, kénytelen a szerző visszanyúlni az eseményekben s ezekhez rendesen csak a jelzett két évben szereplő egyének neveit s legfeljebb azoknak az olvasóra nézve közömbös családi történetét tudja csatolni. így pl. a legértékesebb fejezet a főhivatalok történetét és hatáskörét magában foglaló, de itt Durrien és Cadier után semmi újat sem találunk. A szerzőnek még egy hibájára kell rámutatnunk, ami azonban nem egyéni, hanem a délolasz történetíróknál közös vonás: nem akarják észrevenni hősükben a hibákat. Cutolo II. Károlyt mint jámbor, mintaszerű uralkodót és embert mutatja be, pedig az objektiv történetírás egészen másnak látja őt. A munka érdeme abban keresendő, hogy rövid, világos képet nyújt az Anjou-adminisztrációról azok számára, kik a kérdéses korral szakszerűen nem foglalkoznak. Miskolczy István.