Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Siklós Albert Zenei lexikona; I. kötet. Ism. Major Ervin 77

50 TÖRTÉNETI IRODALOM. 79 művelője, a hangszertant. Hornbostel és Sachs a hangszereket négy csoportba osztják: idiophon, membranophon, chordophon és aërophon hangszerekre.1 Siklós csak kettőről tesz említést: aërophon és idiophon hangszerekről, holott mind a négy csoport egyformán fontos. A barytonról azt mondja könyvünk (20. 1.), hogy 6—7-húros vonós hangszer; ezzel szemben vonójátékra alkalmas 7 bél- és 18 vagy több szimpatétikusan együtthangzó vagy pengethető fémhúrja van.' A bassanello lexikonunk szerint hengeralakú fúvóhangszer, amelyből egyetlen példány sem maradt fönn s feltalálója Bassano 1600; ez téves: a kettős nádlappal ellátott fafúvók közé: az oboák csoportjába tartozó hangszernek egy példánya megtalálható a bécsi Kunsthist. Staatsmuseumban. A hangszert már jóval Bassano működése előtt ismerték: Károly osztrák főherceg hagyatéki leltárában szerepel (1577—1590).4 Nyilván csak tévedés az a meghatározás, hogy az Erard-féle pedálhárfa hangterjedelme Ci—g» (Cesi—ges«). Fölösleges egy 120 oldalas lexikonban az átlagos zenész előtt soha szóba nem kerülő zenei gyűjteményeket fölsorolni, pl.: Fior del giardano, XVI. sz. (miért nem pontosan? 1597), La (és nem le) Fleur des Chansons, 1574/' Florilegium Portense, XVII. sz. (1603—1621), Laudi Spirituali, 1583 (és nem 1853). Kimaradtak azonban a fölsorolásból Illyés István Soltári énekek (1693), Ács Mihály Zengedező mennyei kar (1696), Esterházy Pál Harmónia coelestis (1711) c. gyűjteménye és számos hasonló fontosságú mű. Itt elérkeztünk a könyv legnagyobb fogyatékosságához. Mint mondottuk, az egyetemes zenetudományi adatokat bármely külföldi szakkönyvben is meg lehet találni. Amire egy magyar zenei lexikonban a legnagyobb szükség lett volna, az a speciális magyar vonatkozású adatoknak minél bővebb és pontosabb fölsorolása. Itt már jogosan megkívánhatjuk, hogy a szerző saját forráskutatásaira vagy legalább is a legújabb kutatások eredményére támaszkodjék. Éppen azért, mivel mi nem rendelkezünk a zenei emlékek oly nagy számával, mint más nemzetek: nem kívánatos, hogy a lexikon olvasója a magyar zene történetéről a valóságnál is kisebbszerű képet nyerjen,, hiszen nemcsak a fenti három mű hiányzik, hanem elsőrendű fontosságú műveknek egész sora (nem is említve a kéziratban maradt emlékeket), ilyenek pl. Gálszécsi István Énekes könyve (1536),6 Bakfark Bálint művei, Diruta Girolamo II 1 Hornbostel und Sachs: Systematik der Musikinstrumente. Zeitschr. f. Ethnologie 1914, 4—5. füzet. 2 Sachs: Handbuch der Musikinstrumentenkunde. 1920, 190. 1. 3 Schlosser: Kleiner Führer durch die Sammlung alter Musikinstrumente. 1922, 26. 1. 4 Sachs i. m. 326. 1. 5 A kiadók nevei pontosan Phalése és Bellère. " Facsimiléjét 1. Magv. Könyvszemle 1887. és 1911. (I. füz.) évf.-ban..