Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Lósy-Schmidt Ede: A hortobágyi kőhíd építése Debrecen város mátai pusztáján. 1827–1833. Ism. Iványi Béla 857

858 TÖRTÉNETI IRODALOM. 858 ban a kilenc nyílású kőhíd, kerek 80.000 pengő forint költségen elkészült. A hídépítés történetét részletesen leírja szerző, s többek közt elmondja, hogy a Jókai Sárga Rózsájában is említett néprege szerint, a hidat tejjel oltott mésszel építették, azért lett olyan szilárd. Ennek a mondának a keletkezése visszavezetendő arra a rendkívül fehér trachitkőporra, melyet a hídépítéshez Eger vidékéről hoztak, s kötőanyagul használtak. A hídépítés története után szerző a Hortobágy-hídján átvezető egykori utakat ismerteti, azután a Tisza áradásaival magyarázza meg, hogy miért kellett az aránylag alacsony vízállású, sekély Hortobágy vize fölé ilyen nagyszabású, hatalmas méretű és soknyílású kőhidat építeni. A híd műszaki ismertetése és szakszerű leírása után végül rátér szerző a százesztendős híd irodalmára s megállapítja, hogy azzal eddig az irodalom szakszerűen tulajdonképen nem is foglalkozott, inkább csak a szépirodalom emlékezett meg róla szórványosan és dilettáns, odavetett leírásokban. (Kuthy, Jókai, Lovász, K. Tóth Mihály, Zoltai Lajos, stb.) Szerző dolgozatával teljes elismerést érdemlő, úttörő munkát végzett, amidőn mérnöknek szokatlan, hosszadalmas és alapos levéltári kutatások után összeállította „az igazi szittya építészetnek monumentális remek"-éről készült technika-történeti monográfiáját. Reméljük, hogy ezirányú tudományos működését folytatni fogja! Köszönettel tartozunk a debreceni Tisza István Tudományos Társaságnak is, a dolgozat kiadásáért. Iványi Béla. Gárdonyi Albert: ötven esztendő Budapest székesfőváros történetéből (1873—1923). Budapest, 1925. 8-ad r. VI + 163 1. A 67-es kiegyezés nagy műve által az ország részére biztosított békés fejlődés kezdetén fényes ragyogású csillagként tűnik szemünkbe a magyar törvényhozás azon elhatározása, mellyel a modern értelemben vett magyar fővárost megteremtette: az 1872 : XXXVI. törvénycikk. Már a 49-es években közóhajként megnyilvánult törekvést testesített meg a törvényhozás akkor, mikor Buda és Pest szabad királyi városokat és Óbuda mezővárost közigazgatásilag egyesítette s önálló törvényhatósággá alakította. Ezzel az egész országot közelről érintő nagyarányú fejlődésnek adott lendítő erőt. A szerző szem előtt tartva, hogy munkája Buda és Pest közigazgatási egyesítésének .50 éves jubileuma alkalmából készül, arra törekedett, hogy feltárja és megvilágítsa, hogy „milyen hatással volt ez a közigazgatási egyesítés a főváros életére". Tekintettel az alkalomszerűségre, a célkitűzés helyes és kétségkívül megérdemelte a fáradságot, mert — miként a szerző tömören és igen találóan megállapítja —• „a modern