Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Báró Wesselényi Miklós utinaplója. Ism. - Iványi Béla 854

TÖRTÉNETI IRODALOM. 855 úgy hatni, mint 18 év előtt. Elkeseredve ismét Gräfenbergbe vonult s midőn 1850-ben vissza akart térni Erdélybe, útközben meghűlt, tüdőgyulladást kapott és április 30-án Pesten befejezte életét. Hamvai Zsibón pihennek. Mindezeket a mű Előszava mondja el s utánna következik Wesselényi útinaplójának szövege. 1821 szeptemberében készülődik Wesselényi külföldi utazására. Az édesanyjátói, akit imádott, s a forrón szeretett szülőföldtől igen nehezen tud elszakadni. Végre szeptember 26-án rendkívül nehéz és fájdalmas búcsúzkodás után lóháton elindul a nagy útra. Szeptember 28-án ér Debrecenbe, ahol „nagy örömmel látám újra Széchenyit — írja —, akivel jó Geniusom oly szorosan egybekötött s akivel sorsom is egy jó darab ideig egybe van fonódva". Október 3-án ért Pestre s a városról ez a véleménye: „Pest szép fekvésű és máris szépen épült város, de talán Európában a legunalmasabb. Rossz theatrúma, pajkos jurátusoktól telefüstölt kávéházai, kimondhatatlan rossz flasterje." Sétáló helye nincsen, szép kocsikat nem látjni, asszonyai .többnyire rútak. „Hogy a Dunán álló híd nincsen, kár s szégyene hazánknak" kijelentése, amely mindenesetre Széchenyi befolyása alatt keletkezett. Pestről Wesselényi Széchenyivel együtt Czenkre ment s ott és a környéken töltötték az időt látogatásokkal s vadászgatva október 23-ig, amikor Bécsbe indultak, ahova aznap este megérkeztek. Wesselényi heves, érzékenykedő és apprehenzív természete már Czenken megnyilvánult. A napló szerint ugyanis Széchenyi Czenken egy ízben diktátori hangon „letácsolta" a sakkozásba beleszóló Wesselényit. Wesselényi ugyan még most ezt nem teszi szóvá Széchenyivel szemben, de naplójában az eset felett hosszasan és sértődötten tépelődik s érzékenykedő okoskodása végén elhatározza, hogy szólni fog Széchenyinek s reméli, hogy „szívünk egymás iránt való bizodalmas kiöntéseiben" minden kétség el fog tűnni. Alig értek Bécsbe, már megint baj van. Széchenyi ugyanis még Zsibón egyszer szállást ígért Wesselényinek, ha Bécsbe jön, a saját lakásán. Széchenyi erről nyilván megfeledkezett, mert Wesselényi panaszosan hánytorgatja, hogy a Jägerzeilen fogadott szállásra kellett neki költözni- Emiatt a naplóban ismét hosszasan érzékenykedik s ezt Széchenyinek nagyon rossz néven veszi. Bécsben Széchenyi angol nyelvre tanítja Wesselényit, aki emellett élvezi a császárvárost minden vonatkozásban. Wesselényit rendkívül érdeklik a lovak, a sport minden ága, a lovaglás, úszás, vívás, de azért eljár színházakba, hangversenyekre, kép- és műtárlatokra, tudományos felolvasásokra, otthon pedig nyelveket tanul, rajzol és olvas. A gazdasági dolgokban főleg a mezőgazdasági gépeket tanú Írná-