Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Isoz Kálmán: Buda és Pest zenei művelődése. Ism. Lajtha László 851

TÖRTÉNETI IRODALOM. 851 hatja-e a leányokat a negyedből, vagy ha nincsen leányleszármazó, szabadul-e a jószág ettől a tehertől? Hányszor lehetett egy jószágból a quartát kiadni? El lehetett-e ezt a jogot veszíteni? stb. Azt sem lenne érdektelen kideríteni, hogy vájjon a litván jogba tőlünk hogyan s miképen került bele a quarta? Vájjon nem a lengyel jogon keresztül-e? S általában Maciejovski állításának van-e komoly alapja? Reméljük, hogy szélesebb forráskutatással, továbbá a bel- és külföldi irodalom figyelembevételével ezekre s a többi megoldatlan kérdésre is megkapjuk a választ. Ivanyi Béla. ;i> Isoz Kálmán: Buda és Pest zenei művelődése. (1686—1873). Budapest, 1926. A Budapesti Magyar Népszínházi Bizottmány kiadása. A zenehistória a legfiatalabb tudományok egyike. Régebbi korokból inkább csak lexikális értékű művek maradtak ránk, úgy, hogy bátran mondhatjuk : az egyetemesen összefoglaló zenetörténet alig idősebb félszáz esztendőnél. Természetes tehát, hogy egy ily ifjú tudomány állandóan újabb s líjabb elemeket, újabb s újabb területeket von érdeklődésének körébe. A zenetörténetírás mult századbeli klasszikus mesterei is átlátták, hogy vizsgálódásuk egyedüli tárgyává még akkor sem tehetik pusztán a muzsikát, ha csupán róla írnak is· Események és mozgalmak, legyenek azok akár társadalmiak, akár szellemiek, akár békések, akár háborúsak, — események, amelyek egy korszak karakterének kialakításában irányító szerepet kapnak, irányítani fogják a kor minden művészetét. Kiskörű szakkérdésben, ha el is képzelhető oly művészettörténeti kutatás, amely mindezzel nem törődik, már amint valaki egy mesternek, egy művészi körnek, egy országnak, egy kornak teljes, helyes és érthető képét akarja adni, nem nélkülözheti a kultúrhistória idevonatkozó adatainak felhasználását. Ha a kor vezéreszméi egyaránt hatnak e kor mindenfajta szellemi megmozdulására, úgy épp oly joggal beszélhetünk gótikus, renaissance, barokk, rokokó, biedermayer vagy akár impresszionista, experesszionista muzsikáról, mint képzőművészetről, építészetről, irodalomról vagy filozófiáról. Más szempontból nézve meg ugyanígy önálló fejezetei lesznek a zenehistóriának az ősi népművészetek, a városi társadalmak kialakulásának kora, a kereszténység elterjedése Európában, a protestáns megmozdulások, a keresztesháborúk, a 30 éves háború stb., stb. Mert mind e korok muzsikájára vonatkozólag igazak lesznek azok a jellegzetességek és indítóokok, amelyek igazak a többi művészetekre és szellemi tudományokra vonatkoztatva is. Ez nemcsak azt 54*