Századok – 1925-1926

Értekezések - BARTONIEK EMMA: Az Árpádok trónöröklési joga 785

AZ ÁRPÁDOK TRÓNÖRÖKLÉSI JOGA. 817 ben) pusztán filiusáról szól — pedig életben volt málékkor másik két fia is.1 Még sem tekinthetjük az Egyház hatását egyébnek, mint hogy a már kialakult magyar jog szabatos formulázásához a megfelelő terminust adta. Hiszen az Egyház nem áll elvileg vagy kizárólag a primogenitura alapján, sőt még az öröklés alapján sem. Az Egyház az „idoneitas"t követeli meg a trónralépő fejedelemtől: a képességet és jóakaratot ahhoz, hogy a királyi méltóság magasztos feladatát: a jog és béke uralmát megvalósíthassa, az erkölcsi és egyházi törvényeket érvényesíthesse. Az egyházi királlyá avatás (koronázás) pedig megadta az eszközt is, hogy ez erkölcsi követelménynek érvényt szerezhessen a valóságban is. Maga az öröklési jog szerinti legitimitás az Egyház előtt idegen és közömbös a Középkorban s csak akkor talál a papság védelmére, ha áthágása a „jog" sérelmével járna. Példa erre Zakariás pápa állásfoglalása a Merovingok ősi királyi nemzetségével szemben, Pipin érdekében (751.), mikor a pápa azt az elvet vallja, hog}' az „idoneitas" fontosabb, mint az öröklési jog. Ugyanez történt aztán a Karolingokkal is, mikor e nemzetség teljes degenerálódásával a Oapetingeket emelték Franciaország trónjára — a francia püspökök közreműködésével. A legélesebb ellentétbe azonban a német királyok öröklési törekvéseivel került a szentszék, III. Ince és a Hohenstaufok küzdelmében, midőn Ince, az 1202-ben bekövetkezett kettős királyválasztáskor azt hozza fel a német fejedelmek előtt Sváb Fülöp megválasztása ellen, hogy ha a német trónon megmaradnak a Hohenstaufok, akkor megsemmisül a német fejedelmek választójoga, s a többi fejedelmi nemzetség joga és reménye a német királyi szék elnyerésére. Az Egyház tehát erkölcsi követelést támaszt a trónjelölttel szemben és személyes rátermettséget, idoneitást követel meg tőle. Ha az Egyháznak a magyar trónöröklési joghoz való viszonyát akarjuk vizsgálni, különbséget kell tenni a szentszék és a magyar püspöki kar között. A pápaság első ízben Salamon és a hercegek trónviszályában foglal állást magyar trónutódlások kérdésében. De nem az elsőszülöttségi jogon tényleg uralkodó Salamon, hanem Géza 1 Ld. Pauler Gy.: i. m. II. 41. 1. Századok, 1926. IX—X. füzet. 52