Századok – 1925-1926

Értekezések - BARTONIEK EMMA: Az Árpádok trónöröklési joga 785

AZ ÁRPÁDOK TRÓNÖRÖKLÉSI JOGA. 813· ámbár tekintve Kinnamos pontatlanságát, az előbbi sem valószínűtlen. Kinnamos a testvéröröklésben is olyan, mint egyéb, a magyar történetre vonatkozó adataiban: hallott sok mindent a magyar dolgokról, de mindent pontatlanul jegyez fel. III. Istvánnak fia nem volt, utána öccse: a minden öröklési jog szerint egyetlen lehető örökös, III. Béla következett. Hogy Bélával szemben még az ő öccsét, Géza herceget is felléptették, azt az öröklési joggal megokolni nem lehet, s ennek a Béla elleni bizalmatlanság volt az oka. Hiszen — ezt igen erősen hangsúlyozzuk — nem, minden trónigényt alapítanak az öröklési jogra. Szintúgy nem más uralomvágynál II. András lázadása Imre király ellen, valamint a gyermek III. László elűzése, de már IV. Béla öccse, András herceg (II. Andrásnak öccse nem volt) nem tör a magyar trónra, valamint Béla herceg, V. István öccse sem. Altalán II. András mozgalma a primogenitura elleni utolsó kísérlet, s a XIII. században az elsőszülöttség kizárólagosan uralkodott. Ε vázolt közismert tényeket azok az oklevél- és pecsétirathelyek világítják meg, melyek a királyok felfogását voltak hivatva hirdetni. Elbeszélő forrásaink, melyek II. Géza óta alig valamit, II. András óta is még keveset tudnak mondani, az öröklési jog alakulásáról mit sem szólnak már e korban. Annál világosabban szól azonban az öröklési jogra való hivatkozással kapcsolatos „filius N. regis" formula további alakulása, mely — mondhatni — útjelzője a primogenitura uralomra jutásának. III. Béla okleveleiben csak a „filius Geisae regis" formulát használja, (1185. Fejér. C. D. II. 188. Szentpétery, i. m. 140. sz.; 1181. Wenzel, A. U. Ο. VI. 148.1. Szentpétery 138. sz. ; 1181, Wenzel XI. 45. Szentpétery 131. sz.), melyet Imre azután bevezet aranybullája előlapjára is (Henricus tercii Bele regis filivs) szintén az öröklési formula nélkül. II. András mindhárom viasz nagypecsétje feliratán a belső körben, s aranybullája (és viasz kettős pecsétei) hátlapján is használja a „filius" formulát egyedül, bár szöveg közt hivatkozik öröklési jogára is.1 1 Pl. 1206. oklevelében írja: post tribulationes multas in Solio patrum nostrorum sedimus. Knaus, Mon. Strig. I. 185. 1.