Századok – 1925-1926
Értekezések - BARTONIEK EMMA: Az Árpádok trónöröklési joga 785
806 liARTONIEK EMMA. bosszújától is féltették.1 Álmos király jelöltségének feljegyzése — különösen abban a rá nézve kedvező előadásban, ahogyan azt a Bécsi Képes Krónika teszi2 — az ő ága érdekében dolgozó író tollára vall. Vagyis a szeniorátust hagyományozó s Kálmán elsőszülöttségét feljegyző két Gesta-részlet két különböző s egymástól hosszabb, mintegy félszázadnyi időközzel elválasztott író müve. A két felfogás tehát nem ellentmondás, viszont e két különböző öröklési rendet hagyományozó felfogás újabb bizonyítéka annak, hogy ezt a Krónikát a Szent László-kori résznél valóban ketté kell választani, s hogy a Szent László-kori rész valóban még a XI. századból való.3 Mert ha egy és ugyanazon szerző művének tekintjük az egész Szent László előtti és utáni részt, úgy ez a kétféle rend teljesen megmagyarázhatatlan. Egy olyan írónak ugyanis, akinek ilyen világos fogalmai vannak az öröklés rendjéről, nem lehet arról kétféle véleménye: nem tarthatja az egyik Árpád trónraléptét jogosnak, mert az az elsőszülött s nem tarthatja ugyancsak ő jogosnak egy másik Árpád trónigényét azon alapon, hogy az a szenior.4 1 Képes Krónika ed. Toldy. XCI. 1. cap. 68. 2 Beatus... Ladislaus sic ordinavit, ut post ipsum Almus regnaret qui sincera simplicitate ductus, honoravit fratrem suum Colomanum, praeferendo sibi coronarn regni, tamquam cui iure promogeniturac videbatur conpetere. U. o. LXXXII. 1. cap. 64. 3 Lásd ehhez lejebb a — lapot. 4 Ez még abban az esetben sem tételezhető fel egyugyanazon íróról ha Magyarországon ekkor nem lett volna meghatározott öröklési rend s a szeniorátus és primogenitura tényleg váltakozott volna egymással, mert fel kell tennünk, hogy egy ember, akinek világos fogalmai vannak e különböző elvekről, állandóan ugyanazt a princípiumot vallja. Igaz ugyan, hogy az öröklési rend, mint a középkornak, a le nem írt, hanem élő szokásjog korának egyéb jogi intézményei is erős változásoknak van kitéve; idő haladtával a körülmények változtával szinte észrevétlenül módosul az emberek meggyőződése: ami jó volt régebben, annak — lehet — az ellenkezője jó most s ahol írott törvény nem köti a meggyőződést, ott az állandóság sem lehet valami nagy. Előfordul, hogy ugyanazon ember véleménye a korabeli viszonyokhoz képest — egész természetesen, sőt szükségképen — megváltozik. Csakhogy ez áll aktuális, adott, egykorú politikai helyzetben, cselekvőre vagy legalább is a kortársra, de nem áll a mult, pláne — II. Géza korából tekintve vissza a száz évvel azelőtti Salamon-féle küzdelmekre — régmúlt események többé-kevésbbé érdeknélküli szemlélőjére. Ha tehát a
