Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Zsigmond Ferenc: Jókai. Ism. Rédey Tivadar 69

72 TÖRTÉNETI IRODALOM. annak okára, hogy Jókai alkotásának miért kell a realista regényelmélettel múlhatatlanul szembekerülnie. A regényhőseiről írt fejezet szépen magyarázza az eposzi képzelemből fakadó jellemzést mind az irodalmi romantika szelleméből, mind pedig — még inkább — a megelőző szakaszban megismertetett költői világnézetből. A Jókai humoráról szóló értekezés — noha itt fokozottan érezzük az idézetek és példák felvonultatásának hiányát — alkalmat ad a szerzőnek arra, hogy Jókainak főleg az „apró genre"-ban alkotott műveit (novelláit, rajzait) vizsgálja meg szeretettel és fáradhatatlan körültekintéssel, mikben egyúttal a költő realista szemléletének erejére is rámutathat. Itt képzeletének játékát és tapasztalati gazdagságát egyaránt megérzékíti s pompásan rávilágít ezek kölcsönhatására, miből Jókai humorának sajátos íze keletkezik. Az „Előadó művészete" című fejezet Jókai stílusát elemzi, kimutatván abban az irodalmi hatásokat is e stílus kialakításában. Az irodalmi romantika stílusával szemben így sikerül kiemelnie Jókaiban az igazi, őserejű mesemondás elemi, magától adódó természetességét. Végül a mű utolsó fejezete a Jókai-kritika eddigi eredményeit ismerteti s egyszersmind revíziót is tart azokon, mégpedig nem polemikus egyoldalúsággal vagy „tárgyilagos" bátortalansággal, hanem a felfogások és álláspontok jellembeli s a korviszonyoktól is meghatározott talajáig hatolva, a kortársi gyengeségekre is bátran rámutatva, de minden nézetet a körülményekből meg is értve s meg is okolva. Elődei eredményeiből vagy azokkal alkalom szerint szembe is helyezkedve, Zsigmond helyesen látja és tűzi ki a Jókai-értelmezés fő szempontjait, s egész könyvével is derekasan szolgálja azokat. Némi hiányai, itt-ott széteső kompozíciója, hellyel-közzel fárasztó zsúfoltsága, a hőse szellemét leíró, meg alkotásait bíráló részek némi kiegyensúlyozatlansága ellenére is Zsigmond munkája nemcsak az ünnepi év legnagyobbszabású terméke, hanem főműve egész Jókai-irodalmunknak. A nagyközönség ilyen gazdag képet, a szaktudomány ilyen alapos és alapvető összefoglalást Jókairól eddig senkitől sem kapott. Főleg a tudományos használat szempontjából igen kár volt a testes kötethez teljes név- és tárgymutatót nem mellékelni. Enélkül még a mű ismertetője is sokszor túlságosan csak emlékezőképességére kénytelen támaszkodni. Zsigmond bárkinél jobban tapasztalhatta, minő nehéz uralkodni Jókai világán. Azzal, hogy jeles könyvéhez lapszámokra utaló lajstromot nem készíttetett, ezt a nehézséget mintegy hatványozottan áthárította olvasóira, kik immár Jókai mellett a róla írt könyvben is csak nagy üggyel-bajjal igazodnak el. Rédey Tivadar.